czáher blogja...

:-)

2012-02-05T21:00:00.003+01:00

Szóval ez is eljött:-)

2012-01-31T20:26:00.001+01:00

"idenézz! itt vagyok! kell imád!!"(Luigi - Verdák) ez jut eszembe ha ránézek:-) mert, hát csak rá kell nézni:-), fülig ér a szája folyton, ha éppen nem ordít:-D.

Szülinapi Puszi:-)))))))

SokSok Boldog Születésnapot Öcsibógyónk!!!!!

csak komolyan...

2012-01-13T16:57:00.003+01:00

"Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi."

Szabó Magda

Ilyenkor felsejlenek a reggeli lekvároskenyerezések mellett lezajlott eszmecserék: házasságról, óvodáról, Boszorkányokról, munkáról, pénzről, medvékről, dinoszauruszokról, elektromosságról, lovagokról, háborúkról, Apáról, Öcsiről, arról hogy mi van a kenyérben...

mégis hosszú lett...

2012-01-08T15:25:00.016+01:00

Szerettem volna egy nagy év végi összefoglalót, de mint mostánaban sokminden, hát ez sem jött össze. Most megpróbálom összefoglalni nagyvonalakban ami még eszembe jut :-).
Öcsi egyre akaratosabb, egyre jobban zárkózik fel Gergőhöz, sőt már nagyon sok esetben sokkal erőszakosabb is mint a testvére. Gergő próbál, a maga módján finoman bánni a „a kicsivel”, de már nem egyszer kaptam rjtka a kicsit amint elégedetlenkedve és ordibálva üti a nagy kezét egy játékért:-). Na és akkor magyarázzam Gergőnek, hogy ő a nagy és az okos. Szóval lesznek itt még gondok...

De azért Péterem is kezd már ügyesedni, a múltkori hasonlítgatósból még az is kimaradt, hogy már egy ideje tudja, hogy Tobyn a roboton meg kell nyomogatni a gombokat hogy zenéljen, meg integet is. Tobyn egyébként nagyon jól osztoznak mert Öcskös dj-skedik Gergő pedig már kívülről énekli róla a dalokat és főleg az ÁBCdalt:-).
Öcsinek mostanában kicsit megcsappant az étvágy a fogzás miatt, de még mindig többet eszik mint mi ketten együtt Gergővel:-), uh mégsem aggódom emiatt, mert eddig két-három tányér kaja ment le, most pedig az étvágytalansággal visszaálltunk normális egy-másfél tál ételekre. Mindenesetre jól indult az éve ilyen szempontból,mert ugye szereti a hasát, elsején megette élete elő három cm virslijét és mákos gubát kóstolt, most mondanám, hogy szerette, de ez nyilvánvaló, végülis ehető és ami ehető az finom... na nem is taglalom:-D. Viszont kitalálta hogy a partedlivel milyen jól lehet kukucsjátékot játszani, persze csakis evés közben, uh míg én próbálom etetni ő előszeretettel játsza:-). Nagy ritkán olvasgatom miket kell tudnia egy ilyen korú babának, néha megragad néhány mondat:
„Ha valamit tiltunk számára, akkor a fejével ő is mutatja, hogy nem.” Nálunk ez olyan formában nem igaz, hogy amikor közelít a modem felé és már huzigálná a drótokat , mondom hogy azt nem szabad akkor rám néz és rámkiabál, ha még egyszer mondom akkor elégedetlenkedik tovább és folytatja a hangos méltatlankodást is, de ha el merem távolítani visítani kezd.
„A 11 hónapos korú baba már segít az öltözködésnél, a kabátból a karját kihúzza, de bele dugni még nem tudja.”na ez nálunk szintén fordítva működik, mi beledugni tudjuk kezünket lábunkat a felsőbe, nadrágba, de semmi hajlandóságot nem mutatunk arra hogy azokból kihúzzuk, úgy kell kihalászni:-)
Meg azt is írja, hogy olyanokat kellene mondania, hogy: babababa meg mamamama... hát ezt sem mondja, De mondja, hogy TE meg hogy GEGEGE meg hogy EGYTY meg azt is hogy HEHE, meg hogy GÁGÁGEGÓ, meg hogy ÁGYI meg hogy EZ meg TITITI meg TETETE, szóval ilyeneket és már példát is vett a bátyjáról, egész nap pletykálnak valamit, már zsong a fejem:-)

Gergőről az első dolgok amik eszembe jutnak: koplal és dumál. Amennyit eszik, szerintem valami csodálatos módon napfénnyel táplálkozhat:-) és ez annyi energiát ad neki, hogy még a téli napokon is kitart a tombolás és még a véget nem érő, „csak még ezt elmondom”-ok:-D. Folyamatosan magyaráz. Mindenről véleménye van. Végre eljött az az idő is, amikor lehet jól kérdezgetni, faggatni és felel is nagy komolyan, mondogatja a véleményét komoly dolgokról is, mint házasság, politika stb. Ami mostanában legjobban foglalkoztatja, az a házasság ill az iskola, megőrülök :-DDDDD.
Valamelyik reggel Apa arra ébredt, hogy áll az ágy mellett és ébresztgeti: „Apa, apa elmondod nekem a kombinációt?” Olyan szavakat használ, hogy néha csak nézünk össze apával, hogy sajnos nem tőlünk tanulja ezt a választékos beszédet:-). Valamelyik nap ül a földön, valami ropit eszeget és odaszól az Apukájának: „Apa, gyere, telepedj le ide mellém és egyél a ropiból” vagy például ilyeneket: „vissza kell térnem a kisfiúk szobájába és el kell intéznem...” vagy „Anya, most egy kicsit szeretnék egyedül lenni”:-) vagy például nem használja azt hogy mégegyszer, hanem csakis úgy, hogy „újra”.

„Gergő, odaadnád Öcsinek a cumiját?
- Na, Öcsi, komm hier”

Öcsi hajmosása közben: „Jaj, mit csináltál a szép frizurájával!!!” rögtön rávetette magát és borzolni kezdte:-).

Megtalálta a babamozis dvd-ket:
„-Anya, ez kicsoda?
-Te voltál ilyen pici, mikor még a pocakomban voltál.
-Anya, nagyon szomorú voltál amikor én még nem voltam neked?
-Igen, kincsem , alig vártam már hogy a megszüless.
-És nagyon boldog voltál, mikor kibújtam a pocakodból?” szóval ilyenekről szoktunk beszélgetni:-). Napjában többször is odajön , megszagolja a pocakomat, azt mondja: „ a testvérem nem makizott be a pocakodba” , mindenesetre megnyugtató:-).

Apa próbálja tanítani neki az R betűt:
„-Mond utánam: répa, retek, mogyorrrrrrrró.
-Lépa, letek, modoló.
-Mégegyszer
-Lápa, letek, modoló!
-Próbáld még egyszer.
-Lépa, letek, modoló!!! Modollllló! Nem élted Apa, MO-DO-LLLLLÓ!!!!!
-Na akkor mond: répa, retek, mogyoró, korán reggel...
-Nem úgy van apa!!!! Lépa, letek, halmatos fű, a nyúlélet de gyönyöllű!”

„Apa! Te nagyonis maradj veszteg, ha hógolyózlak!!!!”

„Péterke, én akartam neked pattogatott kukoricát adni, de sajnos nem lehet!”

Aki látta a Hupikék törpikéket mostanában, az biztosan tudja, honnan szedte:-)
Valamelyik nap szóba került, hogy apa sokat dolgozik meg ilyenek.mire megszólal Gergő:
„Apa, akkor te nem tudsz eljönni az ultrahangra?” apa szegény köpnisenyelnise hirtelen „hogy hova, Kisfiam?”
„ultrahangra”
apa gondolta, megkavarja kicsit a gyermeket:-DDD
„miért, mi az az ultrahang?”
„ott nézzük meg a testvérkémet a tévében, anya pocakjában”

Gergőre nagyon jó hatással van a féltékenység úgymond:-). Eddig mindig arra panaszkodtam, hogy már kicsi korától kezdve nem volt bújós fajta, nem lehetett babusgatni, babázni vele, főleg amikor már mászkálni, menni tudott. De most, hogy Péterem nagyon szeret ölben ücsörögni és hagyja magát szeretgetni, Gergő is egyre gyakrabban jön oda és mondja: „dédelgessél és én el fogok aludni, jó?”, egyre többször spontán csak hozzám bújik, megölel és hagyja hogy megölelgessem jól:-) és végre eljött z idő amiről csak álmodtam, mindig amikor hallottam másoktól, mert Gergő egyáltalán nem az az érzelgős fajta, még így a féltékenykedéssel együtt sem: este vagy a délutáni alváskor megöleli a nyakamat vagy csak a kezemet húzza oda magához ahogy ülök az ágya mellett és azt mondja, „anya, én nagyon szeretlek téged”. Na nem viszi túlzásba, csak mikor olyan kedve van, de már azt hittem sosem fogom hallani tőle...

2012-01-01T09:56:00.001+01:00

Boldogabb Örömtelibb Új Évet kívánunk Mindenkinek!

Karácsonyok

2011-12-27T15:36:00.003+01:00

Ahogy néztem a képeket megakadt a szemem ezeken, mert tudtam én mindig hogy Péterem kicsit soványabb mint Gergőm volt ebben a korban, de hogy ennyire. Pedig Öcsibogyó annyit eszik, hogy már apa is csodálkozik, hogy képes annyit enni, míg Gergő mindig csak a kis porcióját kanalazta be azt is óraműpontossággal 4 óránként. A képen ráadásul az öcskös egy hónappal idősebb is, mégis csak úgy lóg rajta a rénszarvasbőr:-).

Karácsony 2011

2011-12-25T19:26:00.008+01:00

Gergő díszítménye:-):Szieszta utáni fa-mustra:"Kicsi vagyok, székre állok..."

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

2011-12-24T15:37:00.002+01:00

A lámpalázat nézzétek el neki, egész nap gyakorolt a nagy fellépésre:-). Volt boldogszülinapos, boldogújéves és végül ez lett a boldogkarácsonyos:-D

Mindenkinek Nagyon Boldog Ünnepet kívánunk!

Rövid hasonlítgatós

2011-12-23T20:38:00.003+01:00

Persze a teljesség igénye nélkül, mert nincsen kapacitásom nagy összefoglalókba bocsátkozni, de ezek elég gyakran jutnak eszembe s félek hogy később nem fognak még ezek sem:-(, uh leírom. Szerettem volna egy mérettáblázatot, meg fogtáblázatot is készíteni, de talán majd jövőre…

Gergő ebben a korban karikákat rakott az oszlopra, nem kifelé pakolt a bödönkéből hanem már a befelépakolást gyakorolta. Szóval vannak olyan dolgok amiket Öcsibogyópéterem nem csinál. Nade csinál olyat amit a bátyja nem:-) még ilyenkor: tapsol, pörgeti a búgócsigát és legnagyobb meglepetésemre, már néhány hete segít az öltözködésben. Annyira aranyos, persze mindig foglalkozik valamivel, de ha épp egy pulcsit adok rá akkor a játékot úgy cserélgeti a kezében, hogy amikor tartom az ujját elé, beledugja a karját, pont ugyanígy a nadrággal, harisnyanadrággal, zoknival is. Tökre bírom:-). Még egy elég szembetűnő különbség is van,Gergő ugyanis, ha felébredt azonnal kiszállt az ágyból vagy kikiabálta magát onnan és el is kezdődött a pörgés, míg Péterem szeret ejtőzni még ébredés után:-). Egy másik fontos tulajdonsága a picinek, hogy úgy tűnik azért él, hogy egyen, sokszor azt sem tudom hová fér még bele, mondjuk pakol is a pelusba rendesen, nem úgy mint annó Gergő, aki csak nagy ritkán örvendeztetett meg vele.
Viszont sokkal jobban megviseli szegényt a foga:-(, napközben sokkal nyűgösebb, folyton a szájában van az ökle, nyálazik és étvágytalan, de persze még így is többet eszik mint a nagy:-). Közben ma reggel kibújt a második foga is, remélem most egy ideig kicsit elviselhetőbb lesz a KisEmber:-).

meg vagyok elégedve...

2011-12-21T19:44:00.000+01:00

... mármint az ovival, meg az ovónénivel, meg úgy egyébként is mindig jó kedvem lesz ha felmegyek az oviba:-). Ma lejárt az idei év utolsó ovis napja, a mai napot kinti sétával töltötték, végigjárva a falut és megnézegetve adventi ablakait:-). Megkapták, vagyis inkább mi szülők, megkaptuk az idei utolsó adventi ajándékot: egy naptárat, amit a gyerekek, persze kis segítséggel készítettek:-). Szép díszes borítékban kaptuk kézhez:-).

Néhány oldal :-) :

Lehullt a hó

2011-12-21T10:50:00.005+01:00

Gergő szerint csak most van tél, hogy minden fehér:-). végre üzembe helyezhette a saját hólapátját, nem értem, én speciel utálom lapátolni a havat:-((, na de ha neki ez öröm, mondtam takarítson ösvényt a házig, de persze azt már nem:-). Mostantól az oviban a schneeanzug a kötelező viselet, merthogy ismét szép az idő és az ovi nagyrészét a szabadban töltik:-).

Említésre méltó:-)

2011-12-19T14:13:00.008+01:00

Na nem csak a Miki amit Gergő készített:-)

Hanem az is, hogy ma reggel újabb üzenet várt a Gergő polcán az oviban: egy ünnepi képeslap. Nagyon kedves dolog ez is szerintem, DE ami szíven ütött az a piros betűs sor:-)

Tudom, csúnya dolog, de belelestem a szomszéd kisfiúk képeslapjába és bizony abban pedig a ukránul kívántak Kellemes Ünnepeket az ovonénik, pedig ők kétnyelvű gyerekek már. Egyébként is ilyen állapotban folyton meghatódom mindenen, hát akkor most ezen...

Mikulás sokadszor:-)

2011-12-18T17:21:00.009+01:00

Szombaton délelőtt nem volt magyarovi, hanem az idei utolsó ovis nap egyben a karácsonyi ünnepség. Itt is volt szereplés, meg karácsony fa, meg Mikulás:-).Volt egy kis karácsonyi vásárféle, amin be is szereztünk néhány dolgot, ami itt hiánycikk:-).

Barátkoztunk:-)

Ezután elkezdődött a műsor. A gyerekeken látszott, hogy csak heti másfél óra a foglalkozás, és persze sokszor még ezt is ki kellett hagynunk. Kicsit szégyenlősek, lámpalázasok voltak az ovisok, de nagyon édesek:-) és szépen próbáltak együtténekelni. Aztán Gergő gondolt egyet és a "kicsi vagyok székre állok" után bejelentette, hogy nincs kedve többet énekelni és leszállt a székről. Persze pont akkor következett a “Kiskarácsony, Nagykarácsony” kezdetű, így jobbnak látta mégis maradni és levezényelni az egészet. Az iskolások műsora után pedig eljött a Mikuláusz is:-).
Gergő megpróbált mindenáron a közelébe férkőzni:-).Őcsibogyó már fáradtan:-)

Állapotok

2011-12-18T11:10:00.002+01:00

Megörökítem itt is a Fb-állapotokat, meglegyenek egy helyen:-)

Fantasztikus, milyen eszmecseréket kell folytatni egy majdnemnégyévessel reggeli közben:-))). Végülis abban maradtunk, hogy először kijárja az iskolát, elmegy egyetemre és csak aztán fog összeházasodni a kislánnyal... mármint Janával és azzal fejezi be, mintegy elkönyvelve magában: "nem is gondoltam volna, hogy ezt ilyen nehezen lehet csinálni". Hát az eszem megáll!
és mindezt komolyan kell végig tárgyalni, mert különben: "Anya te miért nevetsz? ez egyáltalán nem vicces!!". Nem is:-DDDDDDDDD

>>><<<

Azt mondja ma reggel a fiam: "nézd anya hull a hó! Akkor az Angyalka meg a Télapó biztosan eljönnek megnézni, milyen jófiu a Gergőci, biztosan eljönnek, de mikor?"

................Biztosan jönnek:-), csaknem biztos, hogy a jóság vonza majd őket ide:-DDDDDD

>>><<<

"Hogy hívnak kisfiam?
Gergő
De mi a teljes neved?
Czáher Gergely Sebesség Kecsáu! "

>>><<<

"Apa jó hogy hazajöttél! én leszek Roosevelt és te leszel a lovam, jó??"

>>><<<

Micsoda fantáziájuk van: A mamutok megtámadták a katonákat a várban, aztán jöttek erősítésnek az építőkockák, mert ők sokan vannak és legyőzték a mamutokat...

Szombat reggel

2011-12-17T11:24:00.001+01:00

Öcsibogyó egyfogúan ébredt reggel, pedig eléggé nyűgös volt az éjjel is, meglátjuk mit produkál estére:-). Viszont nincs hozzászokva, hogy Apa reggelente itthon van mikor felébred:-). Ő hozta ki reggel a kiságyból a Manót s mikor át szerettem volna venni olyan visításba tört ki, hogy kénytelen voltam visszaadni:-(((.
Közben nagy meglepetés várt minket:-). Az eredeti tervben úgy szerepelt, hogy jövő hét folyamán valamikor Gergő elmegy Apával egy szép fát választani, ami majd az Angyalkának is tetszik, de valószínűleg az Angyalkát nagyon meghatotta, ahogy tegnap este a karácsonyi dalokat énekelte, mert reggelre hagyott egy hatalmas fát a teraszunkon:-). A meglepetést még az is tuningolta, hogy reggelre megérkezett az első hó, így Gergő igazán el volt varázsolva az egésztől:-) s végül nagyon jól sült el a dolog.

Egy!!!

2011-12-16T22:58:00.003+01:00

Minden reggel fogmustrával indítok, mert hát mégiscsak 10hósak elmúltunk, bármelyik pillanatban ugye lehet számítani jövevényekre:-).persze ma reggeli is negatív lett, sehol semmi duzzanat, pirosodás, fehéredés, vagy kékülés... pedig tegnap éjjel nyűgösebb volt(na nem sokkal mint máskor, de volt egy olyan fura érzésem, hogy ez olyan fogas sírdogálás), már épp gondoltam, hogy szegény gyerek, már sosem lesz neki foga, amikor ma este, fürdés után már épp lefekvéshez készültünk mikor ráharapott Apa ujjára és pa felszisszent, hátnem is mondtam neki, hogy a gyereknek foga van?. Nemén!!!, hát nem tudtam:-). Uh. ÖcsiŐbogyósága egyfogú lett:-) 10 hónaposan 2 hetesen és 2 naposan. Most nagyon úgy tűnik a felsírásaiból hamarosan követi a jobb alsó fogacska is:-). Remélem azért nem viseli meg jobban mint az első. Megpróbálom holnap megörökíteni, bár nagyon nehéz lesz:-(((((

Végre:-)

2011-12-15T15:31:00.003+01:00

én már sok hete próbálom neki tanítani a "pá-pá"-t, a "tapsi-tapsi"-t, meg, hogy mekkora vagy Öcsibogyó: EKKORA, meg ilyeneket de lepereg róla, kacag egy jóízűet a bohóckodásomon aztán már tovább is áll:-(. Gergő aztán ma megunta, hogy nem vagyok képes tanítani neki semmit, hát kicsit besegített:-). A kis csalafinta egyből leutánozta a bátyját, és úgy örült az új tudományának, mintha eddig meg se akartuk volna tanítani semmire. Persze Gergő felbuzdúlva a dolgon, hogy megint ő volt az aki sikereket ért el az Öcsibogyójánál azt is megtanította, hogy kell eldobni a dolgokat, főleg az etetősékről aztán pedig üvöltsön, amiért leesett. Szóval összességében sikeresnek mondható napunk volt, eltekintve persze a velőig hatoló visításoktól:-).

Leírom,

2011-12-15T13:55:00.004+01:00

...hátha változik valami. Ugyanis amióta(már jó ideje) voltam olyan bátor és megjegyeztem, hogy az Öcsibogyó milyen szépen elalszik esténként, hát már aznap este ismét üvöltve-altatós esténk volt. Pedig üti el magát, annyira fáradt sokszor, mégis semmilyen módszerrel nem lehet elalvásra bírni. Nála még a ferberizáció sem megoldás:-(: kitartó a végtelenségig. Szóval, én azért reménykedem, hogy egyszer majd jobb lesz:-), ha nem is hamarabb, de Gergő már két éves korában eléggé meggyőzhető volt, hátha majd akkor szót lehet érteni vele is:-).
Egyébként egy nagyon jókedélyű gyermek: vagy teli szájjal hahotázik vagy pedig üvölt torka szakadtából. Akaratos mint a testvére, annyi különbséggel, hogy nála hamarabb és harsányabban jelentkezik. Míg Gergőnek spontán ki lehetett cserélni a kezében a veszélyes dolgokat babajátékra, addig Öcsi kezéből ketten alig tudjuk kiszedni, persze más nem kell, nem is érdekli és üvölt, hogy adjuk vissza. A konnektor lett újabban nagy kihívás számára. De őt nem lehet csak úgy elhozni onnan és aztán három.négy próbálkozás után esetleg látszólag feladja (és később bepróbálkozik újra), hanem szintén a torokszakadtából való üvöltés megy még hosszú perceken keresztül és az az elkeseredettség az arcán..., egyébként nagyon aranyos ilyenkor is:-). Szoktuk is mondani apával, hogy amennyit hisztizik és elégedetlenkedik folyton..., szerencse hogy olyan aranyos a pofija, mert különben...
Fényképezni nem lehet, mert seperc alatt rajtam van és már fényképezne is. Imádja a számítógépet, már megtanulta kikapcsolni, persze a tévén is előszeretettel gyakorolja. Semmiféle játék különösebben nem köti le, kivételt képez billentyűzet, de csakis számítógéphez kapcsolt, működő formában ill. mobiltelefonok, fényképező és mindenféle elekrtonikai cikk, de csakis ami működőképes. Ezek le tudják foglalni akár 20-30percre is. Néha olyan nyuszikás érzésem van: ha van rajtam sapka azért ordít, ha meg nincs rajtam akkor meg éppen azért.
Tulajdonképpen, akármennyire önállóságra nevelés párti vagyok ez a gyermek ha tehetné egész életét az ölemben töltené:-). Főleg akkor van jól el, ha ülök mellette és úgy játszunk, akkor még érdeklik is a játékok, Apával és Gergővel is szívesen eljátszadozik, de ha én ülök mellette akkor 5 perc múlva már csimpaszkodik és a játék sem érdeklik.
Na de mondjak jót is róla:-): eszik mint aki még életében sosem evett. Három tányér húslevessel indít ebédkor, aztán lecsúszik még egy kis krumlipüre is valamivel, aztán ha még Gergő nem fejezte be azt a két szál virslit azzal a néhány darab sültkruplival(amit kegyesen hajlandó megkóstólni egyáltalán), még bevállal egy pohár pudingot is:-).

Készülődik

2011-12-08T11:22:00.008+01:00

Igazán mozgalmasan telnek az ünnepi napok, főleg Gergőnek, mert az ovinéni igazán kitesz magáért(bár viszonyítási alapom nincs), nagyon tetszik, hogy minden olyan családias, együttünneplős:-). Kezdődött ugye minden a Márton napi ünnepséggel, azóta pedig folyamatosan készülnek a Karácsonyra.

Itt a faluban az a szokás, hogy az itteniek(főleg kisgyerekesek) bevállalnak egy-egy napot az adventi időszakból, feldíszítik a házuk egy ablakát és az adott napon kivilágítják. Ilyenkor odagyűl megint a falu érdeklődőbbik része, a háziak pedig, teával, gyerekpunccsal, süteménnyel kínálják a vendégeket aztán hangulatosakat énekelnek:-). Az is szokás, hogy az első ablakot az óvoda díszíti. Ezt sem nagyon tudtuk egészen addig ameddig meg nem kaptuk a programot, hogy mikor melyik háznál nyitunk ablakot a faluban.
A gyerekek a nagy alkalomra ismét szerepeltek, igaz most csak kisebb műsor volt. Az óvoda elé érkeztünk mind, akkor vált számomra nyilvánvalóvá, hogy ez mennyire népszerű, nagyon sokan voltak, nem csak szülők:-). Ott kellett várakoznunk, az üvegajtó egyik fele szépen letakarva, sejtetve hogy ott kis kezek munkálkodtak:-). Aztán kinyílt az ovi ajtaja kijött az ovo néni és elkezdett egy karácsonyi történetet mesélni, s ahogy folyt a történet úgy jöttek ki sorban a gyerekek egy-egy rajzzal a kezükbe, szemléltetve az eseményeket. A képeket is a gyerekek festették erre az alakalomra. Nagyon élveztem Gergő rajzát, mert már többször szóba került az ovonénivel, hogy mennyire nem szeret rajzolni, festeni, meg úgy egyébként a kézműves dolgokat, hát míg a többiek, szamarat, meg Kisjézust, meg jászolt, meg ilyeneket rajzoltak, ő volt a hullócsillag:-D. Ügyesen felálltak félkörben, aztán karácsonyi énekeket énekelve megláthattuk végre az ablakot.Az óvodában még szokás, hogy adventben kis ajándékokat készítenek majd minden nap:-). Első nap, egy kis szánkóra erősített diót kaptak az ovonéniktől amit ha itthon feltörtünk szép kis díszkövek gurultak elő belőle:-).
A karácsonyfadíszből készített muffinba biztosan ő is besegített, mert azt a fehér trutyiszerűséget két napig se tudtuk lemosni a kezéről:-)))Egy másik nagyon kedves dolog véleményem szerint, hogy amint beköszönt a várakozás, előkerül egy kis koffer és körbejár a gyerekek között. Minden nap más gyermek viszi haza és másnapra egy kedvenc karácsonyról szóló könyvét viszi benne magával amit aztán az oviban együtt elolvasnak:-). Persze lehet más karácsonnyal kapcsolatos meglepetést is tenni bele, amivel aztán a gyerekek foglalkozhatnak az ünneppel kapcsolatban.A Mikulás-ünnepségre idén a nagyszülők kísérték el a csemetéket, Gergőt ezúttal én:-). Szép meghívókat készítettek a gyerekek, vittünk sütiket, teát, kávét. Az ovonénik szépen elpakoltak, asztalokat terítettek s csemegézve vártuk a Mikulást:-). Van „házimikulása” a falunak, ő jár el az oviba évről évre. A gyerekek neki is előadták az adventi történetet és egy új Mikulásdalt is énekeltek:-). Persze a Mikulás el volt ragadtatva, főleg akkor amikor az ovónénik elmondták, hogy ide az oviba olyan ügyes gyerekek járnak, tiszta egyedül fel tudnak öltözködni, persze itt kórusban kiabálták a gyerekek, hogy a kabátot is, a cipőt is, szóval ki mire volt legbüszkébb:-D. Aztán előrehívták azokat akik jövőre már az iskolában várják a Nagyszakállút, velük váltott néhány szót a Télapó, addig pedig a kisebbeket megkérte, hogy a folyosóról hozzák be a zsákját. Mivel Gergőnek egy ideje már nagyon ki kellett mennie, ő rögtön kapott az alkalmon és kirohant, erre a többiek mind utána... úgy kellett őket visszahívni, hogy a zsákkal foglalkozzanak, itt kicsit viccesre sikerült a dolog, de végül aztán Gergő is beesett a terembe mire Mikulás már azt hitte elszámolta magát egy esernyővel:-). Mindenki kapott egy esernyőt, benne édességgel, mandarinnal, dióval mogyoróval:-). Aztán a Mikulás elköszönt, a gyerekek játszottak s mikor mindent megettünk és megittunk befejeződött a mulatság.
Ma egész nap zuhogott az eső, és olyan édesek voltak az ovisok, mindenki az új esernyőjével jött oviba, mindenkinek ugyanolyan és baromira élvezték:-) édesek voltak.

itt még hosszú birziborzi:aztán már kicsivel rövidebb birziborzi:
aztán ilyen az amikor a fiuk dolgoznak:-)
"Öcsibogyó nem szabad olyan közelről nézni a tévéééééét!!!!"
"ki volt az a... aki erre a jó kis ennivalóra ráhúzta ezt a papírt????"

10+6...

2011-11-30T11:14:00.003+01:00

...szerintük:-). Érdekes. Most már meg vagyok győződve hogy másképpen számolnak valamit, vagy más a mérettáblázatuk. Mert összehasonlítottam az ultrahangokat az előzőkkel és mind alakra mind méretre megegyezik a Gergő ill. az Öcsibogyó +1 hetes ultrahangjaival:-). na de a lényeg, hogy hétről hétre ügyesen növöget. Ami meglepett az utóbbi ultrahangon (még a múlt héten), hogy eddig ahhoz voltam szokva, hogy csak sokkal később láttam mozgásokat az ultrahangon, 11 hetesen éppen csak mintha a magzatvíz mozgatta volna a fiuk tagjait, de ez a pici mint egy kis gőzgép, amekkora pici annyira járt keze lába, össze-vissza, komolyan még meglepődtem, amilyen picike. ahogy oldalról nézte a doki még integetett is nekünk:-).

U.I.

2011-11-18T13:31:00.002+01:00

Még az előző poszthoz hozzátartozik, hogy mennyire nem volt lámpalázas, és nem gondolta, milyen súlya lehet egy szereplésnek:
kérdeztem Tőle, hogy ezt a szerepet mindig elpróbálták amikor a templomba jártak énekelni? Erre azt válaszolta, hogy igen, de akkor nem volt ilyen sok ember csak az ovinéni. aztán pedig megkérdezte: "Anya, most miért volt ott az a sok ember?" Nagyon édes volt:-)

:-)

2011-11-17T13:02:00.005+01:00

Már épp ideje beszámolnom a múltheti nagy eseményről:-). Pontosan egy hete már annak, hogy megvolt az első ovis szereplésünk. Persze mi semmiről semmit nem tudtunk. Gergő titokban tartotta végig, vagyis inkább úgy gondolom nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Mindig kérdezgettem, hogy mi volt az oviba, ő pedig többször is említette, hogy voltak énekelni a templomban, hát én ezzel le is tudtam. Csütörtökön derült ki, persze amikor utolsó pillanatban beestünk a templomba, hogy bizony Gergő szerepel. A kellékeket is mind az oviban készítették el, persze egy szóval sem említette, hogy van egy lova:-). Ő pedig, mint akinek természetes amit csinál, előreszaladt, lába közé vette a lovacskát és már állt is be a sorba. Nagyon aranyos volt, teljesen részt vett az éneklésben, ahol a szöveg nem volt világos ott kicsit halkabban, ahol pedig kihallotta az ismert szavakat ott rákontrázott még a többiekre is, főleg a sorok végét húzta jó hangosan ki, de nagyon élveztük. Sajnos a képek nem a legjobbak, nem voltunk felkészülve, de azért lőttem néhányat. Megpróbálok szerezni az anyukáktól valami képeket még, volt aki videózott is, azt is megpróbálom szülőin megdolgozni:-).

Persze mint utóbb kiderült egyébként is nagy ünnep Szt. Martin napja, de a faluban különösen, ugyanis Ő a falu védőszentje, sőt a helyi ovi falára is fel van festve, hogy Ő vigyáz a gyerekeinkre. Uh itt ez templombúcsú is egyben, forralt borral, ünnepséggel, a gyerekek körbemasíroztak a lámpásaikkal a falunk, aztán mindenki kapott hagyományos Martin kiflit, bár nem tudom hogy hívják, meg gyerekpuncsot. Szóval jól telt, mikor megállapodtunk a forraltboros pultok mellett Gergő is megtalálta a társakat, rohangáltak az utcán fel s alá. Ami még érdekes volt, hogy ahogy bandukoltunk a lámpásokkal, Gergő folyton az ovó nénit kereste, aztán mikor mondtuk neki, hogy nyugodtan odamehet, nagy örömmel előreszalad és ott feszített végig az ovó néni mellett, azt hiszem jól érzi magát az oviban:-).

Freiburg-i "reggeli"

2011-11-06T09:35:00.002+01:00

Kimaradt…

2011-11-01T21:13:00.005+01:00

…pedig Apa azóta azt se tudja hol tartsa a máját a nagy büszkeségtől. Történt ugyanis, hogy legutóbbi magyarovi végén Robi ment be érte s mikor kijöttek a teremből az ovonéni már mondta, hogy ma Gergő volt a legaktívabb gyerek az oviban. Persze Apa rögtön visszakérdezett, hogy mégis milyen irányba, mert hát ismerjük az aktívkodásait:-D. Mire az ovonéni elmondta, hogy kivételesen nagyonis pozitív volt a hozzáállása a közösségi tevékenységekhez. Aznap találós kérdések voltak napirenden, s Gergő annak rendje s módja szerint sorra találta ki, mégpedig olyan hamar a megfejtéseket, hogy a többi gyereknek nem is nagyon volt ideje gondolkozni, hogy végül le kellett őt foglalni, hogy a többi gyerkőcnek is legyen esélye matricát nyerni:-).

És akkor más.
Szünidő utáni héten az ovisok is részt vesznek a Szent Martin körmenetben a faluban, még lámpásaik is lesznek, majd kaptak egy garázst ahol gyerekpuncsot, forralt bort, muffin és aprósütis csomagocskákat fognak árulni a részvevőknek, gondoltam legjobb alkalom, hogy kipróbáljuk a karácsonyi sütiket, uh feliratkoztunk mi is sütisütésre. Tegnap előtt meg is lett egy adag. Gergő rögtön rávetette magát s azt vacsorázott, s közben(persze mindig megkérdezi ügyesen hogy szabad-e már neki) aprádonként adagolta az öcsibogyója szájába is:-). Addig-addig tette ezt, amíg Öcsinek már esze ágában sem volt tejpépet vacsizni, elkezdte köpdösni és csak leste Gergőt, mikor jön a következő adag sütike:-). Másnap pedig amikor meglátta a konyhában a tálon, elkezdett visítani, hogy neki olyan márpedig mostazonnal kell. Majszolta is jó fél órát nagy élvezettel.

Majd elfelejtettem: Öcsi MÁSZIK!!!!!!!! Október 31.én (éppen 9 hósan) gondolt egyet, megunta a gyerekszobát és nekivágott, kikukucskált az ajtón aztán úgy gondolta kimászik a nappaliba:-). Uh lehet későbben fog elindulni, most hogy már tudja, van könnyebb módja is a helyváltoztatásnak:-).

Közben Gergőnek meggyőződése, hogy a pocaktesó kislány és Selinának hívják, esetleg Kate-nek, mint a farkaslányt, de az biztos, hogy olyan hosszú haja van mint Aranyhajnak(Rapunzel) és persze világít ha énekel.

Legújabb mondása: „Elmegyek dolgozni és a főnökeim pénzt adnak nekem. Na viszlát!” és ezzel ki is ment az ajtón...

Kezdenek veszekedni. Öcsi egyre nagyobb érdeklődést mutat az érdekesebb játékok iránt, gondolok itt, autókra, dinoszauruszokra stb. Már csak kevés ideig kötik le a bébijátékok s hát ebből bizony sokszor konfliktusok vannak, bár még Gergő az erősebb s néha az okosabb. Még neki is meg kell tanulnia, hogy viselkedjen Öcsivel. Néha nagyon ügyesen csinálja és kicseréli Bogyó kezében a játékot, hogy ne bántsa meg, de néha bizony csak úgy kiráncigálja a kezéből, amit Öcsi nem tűr el hang nélkül persze. Viszont ha Gergő nincs itthon Öcsi sokkal elviselhetetlenebb. Unatkozik, nyűgösködik, semmi se jó neki, de amint Gergő hazaér szinte semmi baj nincs már vele. Néha olyan szépen el tudnak játszani egymás mellett.

hírek...

2011-10-27T20:32:00.002+02:00

- Gergő, mit szólnál ha lenne még egy testvérkéd Öcsi mellett?
- De nekem már van, Zolika.
- Zolika az unokatestvéred. Mit szólnál ha hárman lennétek testvérek?
- Anya, ni, hárman vagyunk(és elkezdi számolgatni a kis ujjacskáit), áj, cáj, dláj, látod hárman vagyunk, Öcsibogyóval meg Zolikával.
Itt már nem akadékoskodtam tovább:-)
- De mégis, tetszene ha volna még egy kistestvéred?
- És akkor őt is meg kell várni míg megnő? Hát persze. Akkor Öcsivel megvárjuk míg megnő és akkor őt is jól lekungfuzzuk.
(mindenesetre szép kilátások:-D)

Hát igen, lassan egy hónapja fojtom magamba a magambafojtanivalókat. Igaz hogy három babát terveztünk eredetileg, de miután Öcsi későbbre érkezett mint terveztük, le is mondtunk az ötéves tervről. Mégis úgy tűnik ezek a babucik ambiciózusabbak:-).
Már lassan egy teljes hónapja annak, hogy két csík volt a teszten, de mint mindig nálunk a terhesség első két hónapja az idegeskedés, kételkedés időszaka. Az első ultrahangra több mint két hetet kellett várni, hamarabb egyszerűen nem volt időpont sehol. Így két hét folyamatos rettegés után az ultrahang megállapította, hogy jó helyen van, ügyesen be van ágyazódva, de egyáltalán nem nyugtatott meg:-), mert bő héttel kisebbnek nézett ki mint milyennek én számoltam, de a doki szerint minden jól néz ki. Mégis nagyon aggódtunk, nehogy gond legyen vele(sajnos ilyenre is volt már példa), mert szívhangot nem nézett neki a doki, én meg a nagy odakoncentrálódásban elfelejtettem megemlíteni, hogy esetleg nézhetnénk-e. Uh. még néhány gyötrelmes hét, mert ez a doki akinél végül időpontunk volt most 3 hétig szabin lesz és sehol máshol nem kaptunk egy hét múlva újabb időpontot, hogy lássuk fejlődik-e a picike. Van olyan rendelő ahol idén új pácienst már nem is fogadnak terhesgondozásban.
DE ami megnyugtatott, teljesen jól érzem magam, csak az állapotból adódó egész napos álmosság és kávéundor az, ami kicsit nehezíti a napjainkat.
Nagy nehezen mégis került egy időpont egy gyors ultrahangra, uh. ma végre szépen látszott a fejlődés, láttunk dobogó szívecskét:-). Ott van jól van :-).
A mai doki sokkal közlékenyebb volt, mint a múltkori. Mostanra lett világos, hogy itt nem a ciklusból számolnak terminust. A 12-14 hétig tulajdonképpen minden baba egyformán fejlődik, ha alacsony ha magas, ha kövér, ha sovány géneket visel is. Uh. A 12-14. heti ultrahangos méretek alapján számítják ki, így a hagyományos számoláshoz képest akár 3 hét eltérés is lehetséges.

:-)

2011-10-25T15:11:00.005+02:00

Ma bepróbálkoztam a borsófőzelékkel.
“Már mondtam, hogy olyat ne adjatok nekem ebédelni, amit nem szeretek.
Hát hányszor kell még elmondjam ezt?”

Aztán padlót fogok mikor Timinek szólít. Még nem tudtam rájönni, hogy mitől függ, hogy anyáz/apáz vagy timiz/robiz
"- Timi, azt a HP-t tedd be nekem ami nem akad.
- De az angolul van kisfiam.
- Nem baj, anya, én értek angolul"

"Apa, te ásítottál?
Igen.
Miért te ásítottál?
Mert fáradt vagyok.
Az nem lehet, most jöttél haza a munkából, még nem kell lefeküdni."

Játszás közben hirtelen ilyen és hasonló felkiáltások hangzanak:
"Jaj el fogunk pusztulni!! Mi lesz velünk?!?"

csak mond és mond és mond...

2011-10-17T09:06:00.003+02:00

"- Megetted az uzsonnádat?
- Igen, gyere nézd meg a dobozkámat.
- és ízlett?
- Igen, igazi lakoma volt nekem."

"Julius szaladt utánam, ő akart a sebesség lenni, de én jobban elszaladtam"(hát igen, a név kötelez:-DDD)

Amikor az agyadra megy:-)
"- Ott egy légballon, ni.
- Igen látom, kincsem.
- Mi most követjük őt?
- Nem kisfiam, csak nézelődnek belőle az emberek.
- Ő követ minket?
- Nem kisfiam, nézik a tájat belőle a nénik meg a bácsik.
- Akkor követ minket?
- Nem Kisfiam.
- Miért?"

nahát!

2011-10-16T21:56:00.002+02:00

Honnan tudják ha postolok valamit?????? Napokig-mostanában már hetekig nem irok semmit, de ő mégis tudja, mikor kell bevetnie magát.
Ma este nosztalgiáztunk. Vagyis üvöltött torkaszakadtából elalvás előtt háromnegyed nyolctól majdnem kilencig. Aztán elhallgatott, letettük és már aludt is.

Az előző postból néhány említésre méltó dolog kimaradt:
A Bogyó annyira szeret enni, hogy egy ideje a tápszerrel hadilábon áll. Reggel egyáltalán nem hajlandó meginni s most már este is igen-igen keveseket. Ami még furcsa, hogy cumisüvegből semmi egyebet, csak tápszert hajlandó elfogyasztani. Vizet, teát csakis kispohárból ügyetlenkedjük, bár ha nem nagyon mohó és habzsol elég szépen ki tudja iszogatni.
A Nagy pedig most nagyon rá van kattanva a német nyelvű újságaira. Esténként, meseolvasáskor, kifejezetten az újságjait kéri. Apának egyik alkalommal nem volt türelme, hogy végigolvassák az egészet, meg késő is volt már az az igazság, gondolta, csak magyarul elmeséli mi is történik. Gergő viszont ragaszkodott hozzá, hogy márpedig a német szöveget is olvassa el, mert különben nem fogják tudni mi történik.

Októberi hasonlítgatós

2011-10-16T16:34:00.002+02:00

Nagyon sajnálom, vagyis egyáltalán nem sajnálom, de imádom „hasonlítgatni” őket. Mert a pici feleleveníti a Gergős emlékeket, azonkívül pedig két egyforma gyerek nincs, és ha az ember nem is vallja be magának a második gyerek bármit csinál, eszébe jut, hogy az első hogy csinálta... és bámulatos, hogy már ebben a korban mennyire önálló, egyéni személyiség mindkettő.
Míg Gergő egy precíz, megfontolt,nagy mozgásigényű emberke, aki tökéletességre törekszik, elképzeléseim szerint, mérnök, matematikus, fizikus, de mindenképpen valami reál tudománnyal kapcsolatos szakma mestere lesz, esetleg sportoló, sem hallása, sem ritmusérzéke, addig Öcsibogyó hosszú ujjacskái, zene szeretette, türelmetlensége és mindenféle ambíciójának hiánya a mozgás terén, művészlélekre enged következtetni:-). De remekül ki fogják egészíteni egymást, majd Gergő megoldja a matek házit, Öcsi pedig majd a házi olvasmányokat fogja bevállalni s történelemből verhetetlen lesz:-). Így képzelem én... majd meglátjuk 10-15 év múlva mi jött be belőle:-D.
Mindenesetre Öcsibogyó nagyon kényelmes, bár már hintáztatja a popsiját, mintha négykézlábra szeretne állni, de még mindig inkább ordít ha valamire szüksége van minthogy felemelje a fenekét és megpróbáljon felállni, mászni érte. Az elmúlt napokban már a feltérdepléssel próbálkozik:-).
Evés terén viszont egy panaszom se lehet, rengeteget eszik, lassan visszaálltunk a háromóránkéntira. Mindent megeszik. Általában 3szor ebédel. Először megfelelő időben 12kor, a sajátját, aztán mikor Gergő hazaér az oviból és elkezd finnyáskodni meg válogatni akkor Öcsibogyó már nyújtja a nyakát, mit is lehetne megszerezni, végül pedig a soron következő uzsonna után Apa hazaérkezésekor is csurran-cseppen kis ebédke, mert ha valaki eszik akkor neki is kell. Így nyolc hónaposan nem is tudom mi az amit még nem evett, talán azok a dolgok amiket még „tilos” neki.
S mikor mutatom Gergőnek, hogy öcsibogyójának milyen jó étvágya van elintézi annyival: „Öcsibogyó még pici, neki sokat kell még enni, hogy akkora legyen mint én”. Hát így állunk: öcsibogyó Gergő egy heti kajáját nyomja le egy nap alatt, na de pakol is rendesen a pelenkába3-4szer egy nap.
Javulgat az elalvás... aludni eddig is jól aludt, csak míg odáig elértünk, volt egy katasztrófa. Mostanra megtanulta, ha álmos csendben marad, s a második ásítás után le lehet tenni a kiságyba, csendben néhány perc alatt elalszik. Alvás kizárólag ágyban, sehol másol, ha nem fekszik le időben, az álmosnyűgös Öcsi egyszerűen apokaliptikus. Cumi főleg alváskor szükséges a következő felállásban: egy cumi a szájban, egy pedig markocskában. Hogy honnan jött ez neki??? Na de időbe telt az is míg rájöttünk, hogy így kell. Semmiféle plüssállatot, szundirongyot stb. nem tűr el. Csak Ő, a takaró meg a két cumi.
Természetét tekintve szöges ellentéte a csecsemőgergőnek: elégedetlen, hamar megunja az egyes játékokat, igényli a folyamatos együttjátszást, nagyon ritka, h 10-15 percig csendben marad. Viszont nagyon könnyen osztogatja a mosolyokat, sokat kacag, alapjában véve vidám baba. Egyelőre Gergővel tökéletesen elvannak. Gergő szereti kacagtatni s persze Bogyó élvezkedik.

Gergő időközben már teljesen megszokta az ovit. Már nem csak nem mondja el reggel, hogy ő inkább nem menne, hanem ha mondom, hogy elaludtunk, sietve kel fel, készülődünk s versenyt kell futnunk az oviajtóig:-). Nagyon érdeklődik a német nyelv iránt. Itthon már napi rendszerességgel használja a „gyereidekommhier”-t, az asztalnál csak németül kíván jó étvágyat, sokszor csak úgy, fekszik az ágyon s kérdez, sorolja egymás után a szavakat, hogy mit hogy mondanak németül. Az óvodában már szinte mindent ért és már többször is rajtakapták, hogy németül válaszol néhány szót. Azt bírom mikor induláskor az uzsonna felől érdeklődik: „anya, beletetted az ’esszent’ a zsákomba?”

Hirtelen ennyi:-)

:-)

2011-10-13T12:53:00.002+02:00

Tegnap azzal fogad nagy mosolyogva az ovónéni délben, hogy képzeljem el Gergő Szerelmes:-). Reggel az ovónéni fonta Jana haját és Gergő folyton kerülgette őket, mosolygott és szépeket mondhatott a kislánynak a jelekből itélhetően, míg végül vette a bátorságot és megsimogatta a kislány haját. Végül egész délelőtt a kislány társaságát kereste és folyamatosan beszélt hozzá.

Párbeszéd úton hazafelé:
(de előbb elébeszalad és integet egy triciklin érkező kislánynak aki a bátyjáért érkezett az anyukájával)
-Kivel játszottál ma az óvodában?
- Mindenkivel, a sok játékkal.
- Tudod a gyerekek nevét akikkel játszottál?
- Luka, Johhannes meg Julius is.
- Járnak kislányok is az oviba?
- Igen.
- Szoktál velük is játszani?
- Igen, de ni itt egy szilva összetaposom jó?
- Melyik kislány tetszik neked a legjobban?
- A három kislány.
- De melyik a legjobban?
- Nekem Selina a legyjobb lány.
és ezzel taposta tovább a szilvákat…

Képek

2011-10-10T10:03:00.008+02:00

:-)

2011-10-02T09:53:00.000+02:00

ájn, cáj, dláj

2011-09-29T09:33:00.002+02:00

"Egy ötletem pottyant be ide a fejembe! Ha a farkasok vonyítanak a holdra, a Hold nem ijed meg tőle?"

Müzlis dobozból önt a tálba:
"Nézd csak, hogy ugrálnak a müzlipingvinek a tejvízbe"

Civakodó cipőikrek

2011-09-28T18:11:00.003+02:00

Néhány napja, úgy jön haza az oviból, hogy a cipői ki voltak cserélődve. Első alkalommal azt gondoltam, csak összetévesztette véletlenül, nem figyelt oda, aztán így járt:-). aztán amikor az ovónéni szólt, hogy sehogy sem tudja rávenni Gergőt, hogy rendesen fölhúzza a cipőjét, kiderült nem véletlen a dolog:-).

:-)

2011-09-19T10:20:00.006+02:00

Túl vagyunk az első ovis héten s meglepően pozitívak az élmények. Első nap még kicsit visszahúzódó volt, inkább csak figyelt, mint mindig. Szerdára viszont már teljesen feloldódott, együtt énekelt a többiekkel, igaz csak halandzsázott, de a végére annyira beleélte magát, hogy hangosabban énekelt mint a többiek. Az ovónéni szerint 180 fokos fordulatot vett a hozzáállása, nagyon sok mindent ért. Tulajdonképpen már majdnem mindent megért, éppen csak ő nem tudja még kifejezni jól magát. De már használ nagyon sok kifejezést, mint gyere ide, hogy hívnak, van kedved, stb. Tulajdonképpen én már azt is pozitívumnak élem meg, hogy szeret járni. Már első nap mikor jöttünk hazafelé, azt mondta: „tudod, anya, én most már szeretek nagyoviba járni” és ez megnyugtató:-).

A wc-re sem kell már kikísérni, amit Tudatlananyuci sajnos még nem tudott, s olyan farmert adtam rá egyik nap ami, hát, felnőttkézzel is elég bonyolúlt kibontani s történt kis baleset. Az ovó néni csak arra lett figyelmes, hogy farmerben kéreszkedik ki a wcre és melegítő nadrágban tért vissza a terembe. Szerencsére volt még pótnadrág a hátizsákban és olyan jól feltalálta magát, büszke voltam nagyon:-).
Minden alkalommal, ha gyalog indulunk neki a domboldalnak az oviból, kapok szép mezei virágot:-).

Öcsi pedig még mindig kis szószátyár, de nem nagyon kapkodja el a dolgokat. Míg Gergő ebben a korban már lassan, kapaszkodva végigbandukolt a járóka két sarka között, addig Öcsibogyót még ülve se szabad szem elől téveszteni, elég kis labilis, ha sokat forgolódik:-). Viszont látszik, hogy ugyanabból a csalafinta fából faragták, mint a bátyját, nem nagyon veszi a szívére a dolgokat, megoldotta egyszerűen: hasra vágja magát ahol éri és tolja magát lefelé, amíg a lábacskája eléri a padlót, ott pedig míg karocskáival tartja magát, a lábacskáival megtámaszkodik. Persze nagyon élvezi. Uh azt hiszem őt sem kell nagyon félteni ama bizonyos jég hátától:-).

mond:-)

2011-09-13T23:04:00.002+02:00

Apának: "én is megpróbáltam úgy dolgozni az óvodában, ahogy te a kórházban, de nem sikerült. és különbenis mikor leszek én is apuka?"

***

Öcsi: "GE...ge...ge..."
Gergő: "igen Öcsikém, Gergő!"
Öcsi: "khe...khe...ááá..."(közben bejön a szobába apa)
Gergő: "igen, Öcsibogyó, Apa!"

Szombati séta

2011-09-11T11:38:00.006+02:00

Waldshutban még nyár van:

Olyan édes!

2011-09-11T10:51:00.002+02:00

A Nagy már többször kérdezte, hogy miért tesszük a szivacsot a kanapé elé amikor a Kicsi ott üldögél...Ma reggel Apa a kanapéra ültette Öcsit, még mielőtt bebiztosította volna. Gergő azonnal rászólt: „Apa! Nincs ott a matrac! Ha Öcsibogyó leesik megüti magát! Hozzad gyorsan, addig én ide ülök mellé és vigyázok rá!”

mert lehet...

2011-09-07T19:08:00.002+02:00

így is:meg úgy is:-)

Dolgok,

2011-09-03T22:07:00.011+02:00

amit egy háromésféléves GergőSebességről tudni illik:-)

17,5 kiló, 108cm magas, 26os őszi cipőt kell vennünk neki, imádja az Öcsibogyóját, a dinoszauruszokat, Aladdin „apáját” a lablóvezélt és neki van a legjobb kung-fu-ja világon, mert „tudod, anya, a kunfu él”.
Nemsokára vége a vakációnak, ismét indul az ovi s kissé félek, ugyanis a szünidő előtti utolsó hetek nem sikerültek valami kellemesre. A „nagyobinénivel” arra a következődésre jutottunk, hogy valószínűleg ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy megszokja a helyet, meg a helyzetet s most már következne az, hogy együttjátszon a gyerekekkel, csakhogy ugye ő nem tud németül, a gyerekeket pedig ismerjük, nem bánnak valami megértően a „különccel”. Ugyanis Gergő ahogy megérkezett az oviba, csak lökte a szöveget mindenkinek, mindenkihez ment játszani, csak magyarázott, magyarázott és magyarázott, de valószínűleg nem kapott visszajelzést a többiektől, nehezére esett kommunikálni és hát eljött az idő, hogy már este kezdte mondogatni, hogy ő bizony nem szeretne, csakis magyaroviba menni reggel. Majdnem két hétig kínlódtunk, volt egy nagyon durva, sírvaotthagyós napunk is, de szerencsére az ovónénire ilyenkor is lehet számítani, mikor kezdett volna durvulni a helyzet kézen fogta és mesélgetve neki bevitte magával a terembe. Szerencsére az ovónénit szereti nagyon és nem kellett úgy letépni rólam, hanem ment ügyesen vele, de még így is rossz volt.
Végül úgy tudtuk csak megoldani a helyzetet, hogy vakáció közeledvén, annyi labdát tettünk egy táskába ahányszor még oviba kell menni és minden ovis nap után egy labdacsot visszadobunk a labdakádba, s mikor elfogynak akkor már bele is pakolhatja a játékait mert aznap este indulunk mamához. Így kissé elviselhetőbb volt a helyzet, bár esténként elalváskor folyton meg akarta igértetni, hogy másnap nem viszem, hát nem volt kellemes, minden délután bepróbálkozott egy „ma még nem vettünk ki labdát a táskából”-al:-). Ahogy elindultunk az oviból hazafelé, már kezdte is, hogy „ma hány labdát vehetek ki?”. Na de szerencsére eltelt, voltunk mamáknál, de két hét és kezdünk. Kezdtem emlegetni az ovit, nem ellenkezik nagyon, ülepedtek a tanult dolgok, már az ovó néni nevét is tudja spontán mondani, ismételgetjük amiket eddig tudott, hátha-hátha... meg azt is jó jelnek vettem amikor tegnap így kiáltott a szomszéd kisfiuknak játszás közben”Kisfiúk, a saját katzétok ott leszaladt!!”(Katze=macska, cica) valamint már többször rajtakaptam amint, suldigungot mond, ha rossz fát tesz a tűzre:-).

Szóval voltunk otthon, elég jó időt fogtunk ki:voltunk esküvőn is:-):"de Apa, erre szükségem van a dolgozáshoz":és tényleg szüksége volt rá:-)Gergő a parkett ördöge:-)

Mai napig nagyon választékosan fejezi ki magát. Rendszeresen használja a „végül is”, „tehát”, „tulajdonképpen”, „szóval”, „mi tévő legyek?”, „mire véljem?” kifejezéseket. Ilyeneket használ, hogy „ólálkodik”, „nyüzsög”, „csemege”, „szemezget” meg lassan már írni se tudom olyan iramban használ különleges szavakat, mármint nekem különleges, hogy 3évesen ilyen szókincse van. Ő nem egyedül csinál valamit, hanem „magam építettem”, „saját magam csináltam meg”, „Öcsi maga fogja az üvegét” szóval nagyon bírom:-).
Neki nem "Kell valami", hanem "szüksége van" valamire:-), főleg, ha valamit nem ér el vagy nem tud kibontani, akkor "Anya/Apa, gyere velem, szükségem van egy felnőttre".

És még néhány morzsa:

„Mire vársz még? Tapsikáljak?”
„várjál, csak elmondom a dolgomat”
„egy jó ötletem pottyant be”
„apa rákötötte a lelkemre”
„életemben nem láttam még...”
„figyelj anya, Öcsibogyó lekungfúzta a játékát a földre”
ha valami tetszik neki : „ez életem” háza/autója/ lova...stb.
akkor vagyok kifeküdve, mikor beszélgetés közben, nagy komolyan széttárja a kezecskéit: „és ezt hogy érted?”

Még fellelhetők a gergelyizmusok is, mint „szakadt hely”=szakadék, „meglepetetés”, „szüpüszoba”=fürdőszoba,

Az utóbbi időben kedvenc elfoglaltsága, hogy különbségeket keresgélünk képek között, ezt nagyon élvezi. Persze napközben is folyton ezen jár az agya:”ez a krokodil nagyobb, ez meg pici, ez is egy különbség” meg hasonlók. De padlót fogtam, amikor így jött ki a konyhába: „a fiuknak kicsi cicijük van, a lányoknak hatalmas nagy cicijük van, ez is egy különbség.” Végül is igaza van:-).

Tudja, hogy ha Öcsibogyó eszik, neki nem tanácsos a szobában játszani, mert teljesen eltereli a figyelmét és akkor picurka nem hajlandó enni. Egyik alkalommal mégis behívtam valamilyen okból, persze Öcsinek addig tartott az evés. Mire Gergő: „Na tessék, rám nézett és nem eszik!”

homokangyal készítés:pizsamáskacagós:pózolós:reggeli verőfényben szemüveges:kádbanvizipisztolyos:és a keménykedős vizipisztolyos:homokbanücsörgős:focizgatós:komolykodós felfedezős:aztán néhány munka közben:ez a kép tul.képpen csak szemléltetés: augusztus 3.án, valamikor dél körül készült... ilyen szép meleg itt a nyár...

Öcsibogyó a bőség zavarában

2011-09-01T10:30:00.001+02:00

Gergő rajzol

2011-08-31T21:21:00.005+02:00

Egyébként nagyon nem szeret sem rajzolni sem kifestőzni, ha mégis előkerülnek a ceruzák inkább legyőzi velük az ellenséget, bombaként, szikláról legördülő kövekként, vagy tűzvillámként stb, a lehetőségek tárháza végtelen...
de ha mégis rászánja magát akkor nagyon vázlatosan lényegre törően műveli:...a vonalak pedig az utak hegyre fel hegyről le,meg jó messzire...

(gondolom jobban látszik majd nagyítva ha "rápikkeltek")

Sorozat

2011-08-25T11:12:00.005+02:00

még néhány múlt szombati vadasparkos

2011-08-23T13:11:00.005+02:00

Testvérkék:-)

2011-08-22T11:02:00.003+02:00

Öcsibogyó

2011-08-21T18:41:00.006+02:00

Kicsit elmaradoztunk a beszámolókkal, kicsit hazautaztunk, aztán a gépek mondták be az unalmast. De megvagyunk.

Pocok betöltötte a hat hónapot is már, az idő repül, alig tudom követni. Szépen üldögél, de nincs türelme, már menne, rohanna Gergő után. Ha Gergővel egy szobában van megáll az élet számára és csak a bátyja létezik, őt nézi, figyeli, ha meghallja a hangját már keresi, fordítgatja a fejét, hátha meglátja valahol, ha pedig meglátta kacag és csak nézi, nézi és kacagja. Persze Gergőnek sem kell több ilyenkor, produkálja magát, magyaráz neki, kacagtatja, szóval elvannak egymással:-). Este Gergő szép álmokat kíván, jóéjt puszit ad neki, reggel pedig lesi, mikor ébred fel és ő az első aki jó reggelt kíván neki.Valamelyik reggel mikor bementem a szobába, már a kiságyból szólt Gergő: „Ni, anya, Öcsibogyó már felébredt”. Sokszor mászik be hozzá a kiságyba, a körforgóval szórakoztatja ébredés után. Nagyon gyengéd és kedves vele, nagyon vigyáz rá. Még mindig mindenki másra féltékeny aki kézbe veszi. Azonnal kis pukkancs lesz és addig abba sem hagyja míg az öcsikéje vissza nem kerül az apa vagy az én kezeim közé.
Na de visszatérve Pocokra: 7780g, 67cm, mindigvidám, örökmözgó, folytonnyálazó kis gömböc.Evés terén nem sokat változott, gyümölcsöket nagyon tudja enni, legyen az bármilyen. Zöldségekkel viszont hadilábon állunk. Először azt hittem hogy a sós ízeket egyáltalán nem szereti, de tévedtem. Abból indultam ki, hogy Gergő annak idején csak üveges zöldséget volt hajlandó megenni, semmit amit én készítettem, kezdve a zöldborsótól, brokkolin keresztül egészen a spenótig. Imádta őket, főleg a zöldeket:-). Hát bepróbálkoztunk párszor Öcsinél is, de az első kanálka megízlelése után összeszorította a száját és be is fejeződött az étkezés egy időre. Viszont a nagy érdeklődésére való tekintettel, egyre többször kóstolt ”felnőtt” ételt, mert hát annyira nézte, hogy mi folyik az asztal körül. S így szépen rájöttem, hogy Öcsi az én főztömet preferálja inkább az üvegessel szemben. Tulajdonképpen akkor vált ez nyilvánvalóvá, mikor egyik ebéd alkalmával üveges brokkolival köpött szembe, aztán összeszorította a száját és csak nézelődött mi folyik az asztalnál. Hát éppen a mi ebédünk is rakott brokkoli volt, s nagyon nézte. Még kacagtam is rajta, hogy miért nézi úgy ha aztán képen hajít vele, na de végül beadtam a derekam és úgy a saját villámmal megkóstoltattam és úgy tátogott utána, hogy a brokkolit mind ki is ette a tányéromból, aztán szólt, hogy még kéne. Uh. azóta evett már rendes felnőtt spenótot, húslevest, kóstolt húsgombócot, ha kenyeret lát extázisba esik.Még mindig négyszer eszik egy nap. Mióta kanalazunk egyre kevésbé kéri tápszert. Legtöbbször, nem fogadja el, ilyenkor ugye kanalassal próbálkozom és ezután nyomatéknak elfogad egy keveset. Reggel tápszer, de ez egyre ritkább natúr joghurt gyümölccsel, üveges müzlis gyümölcsök. Délben most már főzelék(néha husival). Négy órakor gyümölcs, müzlis vagy gabonapelyhes, joghurt. Nyolckor pedig ismét tápszer, egyre gyakrabban kap estére is konzisztensebb ételt, szereti a tejpépeket és a tápszer inkább csak nyomaték elalvás előtt. Ma pedig vásárlás közben elmajszolt egy egész darab babakekszet. Elég nagy adagokat eszik: üvegesből a 250 g-os, ha én készítem a gyümölcsöt, akkor pl két őszi és egy közepes banán mennyiségében tudnám szemléltetni, amire még egy kis gabonapehely hozzáadódik, mert ha nagyon híg nem eszi meg.Míg otthon voltunk megtanult vizet inni. Itt azelőtt még kóstaolni sem akart egyebet, csak tejet az üvegből, vagy ha mégis azonnal köpte szembe, ahhoz, hogy az otthoni nagy melegben első nap már egyből 300 víznek parancsolt hirtelen:-D.
Mozgás terén kis hurrikán a Pocok:-). Tekeredik, csavarodik, már az ételét sem kényelmesen hátradőlve eszi, hanem teljesen előrehajolva, ágaskodva, alig tudom a száját levadászni, még evés közben is a fejét forgatja hol lát valami újat, akkor azt próbálja elkapni. Ha Gergő produkálja magát neki, hangosan hahotázik, visít csapkod a kis karjaival. Ha ölben tartom úgy rugaszkodik a kiszemelt irányba, hogy csak győzzem követni. Kicsit meg is vagyok ijedve, mert miután Gergő egy nagyon nyugodt, megfontolt baba volt, igazáncsak mozgékony, és csibész lett, akkor ezek után már semmi megnyugtatóra nem számíthatok:-). Na de legalább akkor már együtt fognak kung-fu-zni, és talán akkor mi kimaradunk, mert bizony nekünk már megerőltető ez az iram:-).Viszont nagy előrelépés történt a fürdés terén. Ismét beszereztünk egy ülőkét, hátha úgy majd jobban élvezi a vizet, de mindhiába, csak üvöltött és rettegett és azonnalkiakartszállni mindenből amiben egy kicsit is vizes lett akár a lábújjkája is. Aztán egy alkalommal éppen Gergő fürdött(vagyis hát randalírozott) a kádban s ölben bevittem, a fürdőbe, legalább a látványt szokja. Kis sírás után végül a bátyuska nyugtatta meg annyira h ne sírjon. Megkérte, hogy tegyük be mellé a kádba, mert öcsi is biztosan szereti a sok vizet. Naja, gondoltam én. Mégis beraktuk az ülőkét, lassan belemártottuk Öcsit a vízbe, Gergő közben folyamatosan beszélt hozzá, Öcsi pedig tűrte... tűrte... tűrte, végül már ott ült ő is a kádban. Eléggé merev volt szegénykém és csak figyelt, néha kis rémület futott át az arcán, meg sem mert mozdulni, de legalább nem sírt:-). Másnap már az egyik kezével rácsapott kétszer a vízre, kicsit megijedt, aztán nem ismételte meg többet. Harmadnapra pedig már egész vállalkozó lett, igaz csak mértékkel... Gergő pedig így nyugtázta: „Anya! Apa! Nézzétek, megtanítottam Öcsikémet fürdeni!”Így Péteremet figyelve felelevenednek a Babó-s emlékek is, mert Öcsinek is megvan a kedvenc szava: HE, Gergőé annó a HEŐ volt:-), viszont pincurka nagyon sokat visít, kiabál, főleg ha a testvére mellette van. Az nagyon édes mikor szólok Gergőnek, hogy ezt-vagy azt kellene csinálnia és ezt a választ kapom:”Anya, nem látod, hogy most kisöcsikémmel játszok, hogy boldog legyen” és Kisöcsikém nagyon boldog, Gergő fel-le ugrál mindenen és közben érdekes hangokat ad ki magából, Kisöcsikém pedig hahotázva követi a fejével és csapkodja a combocskáit két kezecskéjével.

és három év mulva...

2011-08-18T10:17:00.002+02:00

egy újabb szabad hétvége

2011-08-15T14:21:00.016+02:00

A hatodik házassági alkalmából elvittük a gyerekeket szórakozni:-). Van a közelben(vagyis csak viszonylag van közel) egy szabadidő- és vadaspark. már elég rég megvan a szórólapjuk, csak nem volt még szabad hétvégénk ahova beiktattuk volna. Pocok inkább csak nézelődött, evett meg aludt, de Gergő jól kihasználta az ott eltöltött néhány órát.

A Pocok volt a legtürelmetlenebb: "menjünk már, menjünk már!"persze volt etetés simogatás:s természetesen játszótér sokhektáron:

a lovacskákat többször is próbáltuk:-), csak utólag derült ki, hogy csak 6 éves kor felett lehet igénybe venni egyedül, hát nem szólt ránk senki, Gergő meg nagyon élvezte. nevet is adott nekik: az egyik SebesPintó(Dóra után), a fekete pedig Maximux(vagyis Maximus valamelyik mese alapján)

Pocok mindeközben napozott s közben majszolt dolgokat:
hát ez maradt a fagyiból:-(, na de almás áfonyára fagyit? :
Gergő dobozban:
várakozás a következő járatra:
Végül elfáradt. annyira, hogy a medve hátára már én raktam fel s ott is maradt:-):

(egy nagyon szomorú zárójel)

2011-08-02T11:19:00.004+02:00

37 éves volt. Ő volt az aki ideköltözésünkkor az első adandó alkalommal átjött és köszöntött minket, mint új szomszédokat. Törékeny, mindig kedves, segítőkész, de határozott és erős jellem. Négy kisfiú édesanyja napközben, hétvégén és esténként kórusát vezette. Legutóbbi beszélgetésünkkor, valamikor szeptemberben, nagy örömmel újságolta, hogy ismét gyermeket vár és annyira drukkol, hogy immár egy kislánya is legyen, akit majd babusgathat és kényeztethet. Decemberben fájni kezdett a válla erősen. Diagnózis: csontdaganat. Februárban, a hatodik hónapban, császármetszéssel kiemelték kislányát mert már nem tudta tovább hordani. Sajnos nem adatott meg neki, hogy felhőtlenül kiélvezhesse kislánya születését, két héttel azelőtt, hogy betölthette volna a fél évet, szombaton el is temették. Temetésén ő énekelt, mikor még volt ereje, felénekelte lemezre azt amivel búcsúzni szeretett volna szeretteitől.
Mióta betegeskedett és végül ágyba került, a nőegylet tagjai vigyáztak a gyerekekre és segítettek a ház körül. Ekkor vált csak igazán nyilvánvalóvá az, amin azelőtt mindenki természetesen átsiklott. Ő egyedül vitte a háztartást(ami ugye akkora létszámnál már önmagában is két embert emésztene fel), vezette a kórust, nevelte a gyerekeket, akik egyébként végtelenül jól nevelt, okos kisfiuk. A nőegylet tagjai kettesével-hármasával is alig győzték azt amit ő egyedül csinált, s persze a rokonok is nem keveset besegítettek.
Nem szoktam másokról írni, főleg ilyesmiről nem, de ez az egész olyan hatással volt rám és közvetve mindenikünkre… Mert az ilyesmi mindig csak az ismerős ismerősének az ismerősével történik, megdöbbenünk, de tovább lépünk sajnálkozva. Most viszont már fél éve úgy lépek ki a házból, úgy nézek ki az ablakon, hogy közben hallom a szomszéd gyermekeket és csak az jár a fejemben, hogy ugyan ők nem egészen értik, mi is történik, de mit érezhet az anyukájuk, ha rájuk néz, mert ha csak én rájuk nézek a szívem facsarodik ki és mérhetetlenül fáj, akkor neki szinte fájdalmai sem voltak az érzéseihez képest.
Sajnos ezentúl is nyomasztó lesz kinézni az ablakon vagy kilépni az utcára. Annyira kicsik még a gyerekek, a legnagyobb most fejezte be az első osztályt, korához képest nagyon komoly és felelőségtudó s talán ő van egyedül abban a korban, hogy fel tudja majd idézni édesanyjuk arcát emlékezetéből.

Helyesbitek:-)

2011-07-15T17:19:00.003+02:00

A hasonlitgatós bejegyzés kb egy hete iródik s mindig vártam, mikor történik meg a leirt dolgok változása. Kiderült, hogy a piszkozat semmit sem jelent, a bejegyzést közzé is kell tenni, szóval csakis publikálás után változnak a dolgok:-).
Merthogy az én pici fiam a publikálást követően forgolódni kezdet. Igaz csak a hasáról a hátára, de ezt azóta is szorgalmasan gyakorolja:-) illetve a mai körteuzsonnát foltmenetesen kebelezte be:-). valóban érdemes ezentúl panaszkodni a blogban:-DDDDD.

Az előbbi bejegyzésért nem kérek elnézést, sőt azt hiszem marad:-), mert igy jár az, aki az "uj bejegyzés" ablakot felügyelet nélkül hagyja, holott tisztában van nagyobbik fia számitógépek iránti érdeklődésével:-). már tudja, ugyanis, hogy "ni, anya ezek a betük, ez a Gergőbetű, ni anya, ezek meg a számok, figyelj!"

m.kkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkll...mmkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkmkkkkkkk0000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000

2011-07-15T17:19:00.000+02:00

Hasonlitgatos a Piciről...

2011-07-14T12:29:00.005+02:00

... aki lassan 6 hónapos. Komolyan hihetetlen, hogy repül az idő. Még csak most voltam bepánikolva: Mileszhamajdkettenlesznek???????? s már kishijján fél éve ketten vannak. Most már nem is tartom olyan kibirhatatlannak, persze ez nagyban összefügg azzal, hogy Öcskös elég jól viselkedik, mostanában már nem cirkuszkodik ok nélkül, visszavett kicsit a lendületből:-).

Szóval 5ésfél hónapos, 7ésfél kiló, 64cm, zöld szemű, göndörkés hajú, izgőmozgó, mindigvidám, mindentőlmeijedő kicsi nudli:-D. 74es ruhákat hord, a Gergő 6-9 hónapos ruhécskái pont jók rá, nem tudom hová nőhet még.
Lecsendesedett. Egy ideje, nem csak az esti orditások szüntek meg, hanem napközben is ügyesen lefoglalja magát. Még Gergőnek vettük meg az ufót(a babatornázót) hat hónapos kora körül, élvezgette, de inkább csak mi szórakoztattuk vele, mintsem ő saját magát. Többnyire csak feküdt alatta és nézegette. Már eladósorban is volt: „ilyen lomot a házban nem tartunk, ki is volt az aki kitalálta, hogy ez majd érdekli a gyerekeket”. Öcsi már három hónaposan extázisba került tőle, kalimpált, rugkapált alatta, alig győzte kivárni, hogy végre el is érje a lelógó mütyüröket, szóval most már nagyon örülök, hogy végül mégsem szabadultam meg tőle. Gyakorlatilag a nap 70 százalékában azt gyilkolja... Bár az is tény, hogy Öcsi sokkal aktivabb. Gergő álló nap feküdt és nézelődött, hozzá képest Öcsikém egy perpetuum: három perc alatt már 180 fokos fordulattal szemléli a világot. Viszont minden mozgékonysága ellenére még nem fordult meg semmilyen irányban:-(, na de ami késik...
Mindennel játszik, mindent a szájába vesz, sokszor az egész ökle a szájában van. Nyálazik ezerrel, napjában többször kell átöltöztetni, ez is elég uj volt nekem, Bátyó annó elterpesztett egész nap ugyanabban.
Evés terén is ég és föld a két gyermek. Mig Gergővel már az első perctől szükségtelennek bizonyultak a partedlik, Őcsinél minden egyebet is be kell vetni, s még igy is uszik az egész lakás ha eszünk. Étvágya van ugyan, de képtelen nyugodtan bekanalazni. Gergő 3 perc alatt lezavarta a dolgot, mindenfajta segédeszköz nélkül. Péterem meg kap egy partedlit, ujjas etetőelőkét, meg minden elképzelhetőt és nem tudom hogy csinálja, hogy még a pelenkáját is ki kell cserélnem, mire befejezzük az evést. Kb 40 percbe telik egy étkezés, közben forgolódik, kezét eszi, kanalathajkurász, kistálat borit, beszél, buborékokat fuj, berreg, kacag stb. Apa nem is vállalja be az etetést, egy darabot se.
De étvégya arénylag jó. Gergő másféléves koráig mindenevő volt, azt ette amit éppen kanalaztam neki. Öcsi inkább az édesebb izeket szereti, főleg gyümölcsök, édes murok, sütőtök, édeskrumlit, mangót eszik..Mióta megjelent az őszibarack, ez a fő kanalas tápláléka, banánnal, almával kombinálva.. Viszont pont mit Gergőnél, kanalazva nem szereti ha nagyon folyékony az étel, uh első perctől neki is 4gabonással dúsitok, vagy ritkán kekszmorzsával.Négyszer-ötször eszik napközben, két tápszert és 2-3 gyümölcs zöldség. Az éjszakai etetés már négyhósan kimaradt. Mivel elég mélyen alszik, nem nagyon lehet annyira se megébreszteni, hogy megigya a tápszerét, de ha mégis sikerülne, akkor nem hajlandó a reggeli adagot meginni.
Elég jól alszik. Mióta betöltötte a 3 hónapot, gyakorlatilag mukkanás nélkül alussza végig a 12 órát.Este Gergőhöz igazodva 8 és kilenc óra között elalszik és reggelig egy hang sincs. Mondanám, hogy egy moccanás se, de ez nem igaz: rendszerint reggelre mindig az ágy másik felében van. Napközben három kisebbet, 30-40 pereset vagy egy hosszabbat és egy rövidebbet alszik. Általában mosolygósan ébred és Gergővel ellentétben még hosszú ideig ejtőzik ébredés után s csak aztán kérezkedik ki az ágyból:-).
Szereti ha énekelek neki. Gergő ilyen korában és még nagyon sokáig, szabályszerűen zokon vette, ha énekelek. Uh nekem az ócska duma, hogy minden gyereknek az anyukája hangja a blablabla.... De Öcsi, ha véletlenül mégis rászánom magam, nagyon jó kedvre derül, kacag(bár már arra is gondoltam, hogy ami Gergőnek fülsértő volt azt ő pozitivumként viccnek éli meg és kikacag:-D)
Nagyon elbűvöli a keze, hosszú percekig tanulmányozza, majd ha szétnyilnak az ujjacskái rácsodálkozik , kacag egyet és folytatja a tanulmányozást tovább. Ilyet sem tapasztaltam Gergőnél.
Minden játékkal nagyon intenziven játszik. Gergő mindig kiszemelt magának valamit a sok közül és azt tanulmányozta rágcsálta esetleg sokáig. Péterem viszont mindent megfog, gyűr, gyömöszöl, szájába töm, sokszor azt se tudja mit fogjon meg hirtelen, mindkét keze dolgozik és csak tekeri, fogratja, rágja, huzza, cibálja. Mig Gergő összeráncolt homlokkal gondolkodva nézett minden uj játékra s méregetve a kezébe vette, Őcsi teljesen extázisba esik, csillog a szeme és alig győzi kivárni azt a másodperctöredéket amig végre megfoghatja:-).

U.I.: még mindig utál fürdeni, mikor fog ez megváltozni... ??????

Vasárnapi séta Konstanzban

2011-07-03T15:08:00.000+02:00

Persze az ajándékboltot nem lehet megkerülni és természetesen tele van hatalmas úszó késfogúakkal:-). szerencsére kiegyeztünk kettő kisebb viziszauruszban, Még valamelyest lehet hatni rá, de ahogy elnéztem a többi gyermeket, másnak komoly problémái voltak:-(, mi elég jól megúsztuk hiszti nélkül.A nagyobb fiuk a Bodensee partján ábrándoznak egy vitorlásról:-)Persze Surda a vizilevegőben hamar bevágta a csendest, nem viseli jól még ébren a kirándulásokat, hamar elbágyad, főleg vizparton:-)

Bodensee Minimundus

2011-06-26T19:09:00.001+02:00

Már a bejárat után a vadnyugat fogadott bennünket, amitől kb 45 percig nem tudtunk szabadulni:-). Gergő nagyon élvezte, főleg, hogy egy gomb segitségével ő indithatta vagy állithatta le a vonatokat:-).

Pepe már a legelején ugy vélte jobb ha ő kezének bűvöletében inkább bealtatja magát:Amint azt Gergő elmesélte ez a templom Oroszországban van, arról az országról beszélt Búg meg a láma abban a mesében és a láma vissza akart menni oda:-)...Ez pedig az "a ferde torony abból a könyvből, emlékszel Apa? te tudod hogy hivják!"Nézd Anya, én is szobor vagyok!aztán elfáradt:-)Mire a körút végén ismét a vonatokhoz értünk Öcsikém is felébredt:-)

életképek:-)

2011-06-25T22:18:00.003+02:00

'Az őslények országa' reloaded...

"a mekkines pázőlt kirakom, jó, anya? "már a kicsi is kezdi...

lemegyek a szomszédba...

épitész lesz... mindenki meglássa...a Schloss Neuschwanstein elbújhat:-)Tobyval még él a barátság...

Toby: "gyere velem játszani"

Gergő: (kicsit tétovázik)"hát , nem!"

túrós a zsemle:-)(csak muffin alakú:-D, de igy izgibb)

:-)

2011-06-23T14:40:00.002+02:00

Apa: Tudod, hogy hivnak?
G: Gergő én nevem.
A: Czáher Gergely Sebestyén.
G: Nem, Villám Mekin Sebesség.
A: nem sebesség, Sebestyén.
G: én nevem Sebesség:-)!
azóta pedig...
A: hogy hivnak?
G: Czáher Gergő Sebesség!

***

Óvodából hazafelé egy bokrokkal elkeritett kis erdőcske mellett:
A: Gergő, ne szaladj be a bokrok mögé, maradj az úton, mert úgy jársz mint Piroska.
... másnap ...
seperc alatt berohan a fák közé és sétálgat:
-Apa, ni, úgy járok mint Piroska!

Kőműves Gergő...

2011-06-16T17:06:00.006+02:00

avagy Neuschwanstein projekt avagy amit estére felépit reggel kezdheti elölről:-D.
Van egy "A világ nagy csodái" névre hallgató képeskönyvünk, Gergő egyik kedvence, amiben a Kolosszus meg a piramisok mellett a Neuschwanstein-i katély is szerepel. sokszor nézegetik apával a könyvet s egyik alkalommal ezt a beszélgetést kaptam el:
-Apa, ti miért nem vittetek engem ide sose?
-Még mi sem voltunk ott. Szeretnél elmenni oda?
-Az nem kérdés! a kérdés az, hogy miért nem vittetek ti engem oda?
Végül kiegyeztek abban, hogy amikor megyünk visszük őt is:-D. Azóta indult be a projekt. épiti szorgalmasan, kezdi s végzi, nem csügged, csak épit, épit és épit.

Képek

2011-06-12T14:53:00.009+02:00

Bár Öcsin nem látszik, nagyon szivesen van Bátyó ölében... együtt nézegetik a repülőket meg a felhőket az égen:-)Kábé 14 éves lehettem amikor megtanultam, hogyan kell egyáltalán bekapcsolni egy számitógépet... neki meg 3 évesen saját gépe van s "szüpermáriózik"... mit fog csinálni az én koromban?

:-)

2011-06-11T15:26:00.001+02:00

nem vesztünk el, még megvagyunk:-)

2011-06-05T21:35:00.007+02:00

Lassan olyan érzésem van, hogy átállhatnék fotoblogra. Na nem azért mert nem volna mit irni, hanem egyszerűen, mert nincs egyhuzamban 20 percem fogalmazni. Fényképeket is több részletből töltöm fel, éppen ahogy érem, hogy megnyomjak egy-két gombot a gépen és már megyek is tovább, aztán megint két perc és ismét tovább… és reggel 7től este 9ig mindenhol egy kicsit vagyok.
Közben ismét otthon voltunk: Muci asszonnyá lett:-). Lagzira mi is hivatalosak voltunk, de ezúttal leosztottuk a csemetéket a nyagyiknak, igy mindenki jól járt: a nagyik kiélhették magukat az unokákkal, az unokák vérge jól el voltak kényeztetve s mi is két napig, hát ha nem is pihentünk, de az idegszálaink épp csak szusszantak kicsit a gyerekek nélkül, bár első nap 10 percenként telefonáltam volna, hogy épp mi van velük…
Öcsi szépen növöget, már kész legényke, folyton ülne fel és indulna el, alig lehet ölben tartani, egyre csak menne:-). A siróssága nem sokat javult az elmult időszakban. vannak sirosabb meg lazább napok is, még mindig kiszámithatatlan, de szerencsére csak napközben s persze az esti alvás előtt, de ha vérge elaludt akkor reggelig nyomja. Egyre csak ügyesedik, két nap telt el a “meg szeretném fogni” és a “megfogom ha akarom” között. Persze ha tehetné szaladna Gergő után teljes gőzzel. Áhitattal nézi ahogy játszik vagy ha magyaráz neki valamit. Gergő pedig nagyon jó testvér, nem feledkezik meg öcsiről bármiről legyen is szó. Egy alkalommal véltem felfedezni némi féltékenységet, mikor Öcsi felébredt s én nagy vidámsággal “felkeltél kincsem”-mel köszöntöttem s nagy felháborodásnak adott hangot, hogy Őt szoktam igy várni a délutáni alvás után és akkor legyek szives ilyet Öcsinek nem mondani, de azota sem fordult elő más incidens.
Szóval Péterem 4 hónapos lett, szinte egyik napról a másikra 3ról 4es pelusra váltottunk, már egy egész doboznyi kinőtt babaruhánk van.
4 hósan 6870g, 63cm. nem szereti a gyümölcsöket: almát, barackot, de élvezet murokkal és sütőtökkel etetni. Amit még eszik: banán és jó éjt babapapi.
Még mindig rengeteget mosolyog, beszél, mozog. Érdekes módon nem felfelé kuszik az ágyban mint Gergő, hanem gondolom a kezeivel sikerül lefelé tolnia magát mert reggelre nemhogy csak a kiságy lábrészében van, hanem keresztben fekszik s mindkét lába kifelé lóg a rácsok között:-). Próbálkozik rendületlenül a fordulással minden irányba, kiváncsi vagyok melyik sikerül hamarabb:-).
Gergő pedig önképző kistudóst játszik mostanában. Bármiről legyen is szó, neki mindig van a tarsolyában valami érdekesség amit vagy Diégótól vagy abbó
l a francia “egyszer volt az ember” meséből tanult, esetleg a dinoszauruszoktól. Bármi szóba kerül, első kérdése, hogy kell ezt mondani az ovinéninek? többek között olyanokat, hogy tapir, szunnyadó vulkán, uh elég sokszor sarokba tud szoritani:-).(persze közben kiderült hogy der Tapir, de izzadtam eleget mire kideritettem). Mindent olvasna, de persze csak emlékezetből löki a szöveget meglepő módon elég pontosan, már alig várja az iskolát, hogy a tanitó néni tanitsa majd. Szóval külsőre lehet hogy rám hasonlit, de a gondolkodásmódja, meg a tudás- vagyis inkább a tanulásvágya az apjáé. A németje egyre jobban alakul, számol 10ig, tud már állatneveke, a jelentőségteljesebb szavakat már tudja: valamelyik nap ebéd előtt azt kérdzi: Anya, most 'essen' van? Az ovónéni szerint a magyar oviban mindig jelentkezik, folyton ő akar válaszolni mindenre, mindenben benne van, mindenre vállalkozik, uh úgy tűnik nincs már sok gond vele.
Másik uj szokása:
„Kincsem, mi volt ma az oviban?“ “Nem elárulom!”
„Életem, mit játszottatok ma?“ “Nem elárulom!”
„Hol fáj?“ “Nem elárulom!”
“Mit szeretnél reggelizni?” “Nem elárulom!” Hát nem egy könnyű eset…
Viszont eljutottunk végre oda, a beszéd terén, hogy most már azokat a szavakat irom, amiket nem hagyományosan mond. Ilyen gergelyizmus a noszi, vagyis zokni, a szüpüszoba(fürdőszoba), olasainagy(óriásinagy).

Igy utazunk mi:

délelőttönként oviba járunk:délutánonként kertészkedünk:esőben csigákat piszkálunk:-)otthon meg mint a jó testvérek:-):

Hirtelen ennyi... folyt.köv. hamarosan:-)

:))

2011-05-29T15:24:00.004+02:00

Gergő: Apa, én felvettem a lyukas cipőmet.
Apa: Kisfiam ez nem lyukas cipő hanem szandál.
Gergő: Ó bocsi, télleg!

***

Gergő, rakd el a kisautókat!
De dolgozástól fáj a lábam és elfáradok.

Képkavalkád három hétről

2011-05-17T16:04:00.016+02:00

A dinoszauruszok nélkül soha:-)

Öcsi kedvence Tigris lett(jobb is igy mert szegény Malacka nem birt volna ki még egy évnyi megpróbáltatást:-D)Petrával már sokkal jobban ment a játék mint fél évvel ezelőtt:Kép cime: "Ha hagyom hogy megpuszilj, játszhatok az autóddal?" :-DDDA nagy nap: április 30. Keresztelkedtünk és kereszteltünk is:-)
Természetesen Gergő a templomban sem zavartatta magát:
"Nekem adod a gyertyádat?":Az egyik ünnepelt:Gergő állandó rohanásban, mint mindig...de talált alkalmat, hogy koccintson az ifjak egészségére:Zoltánka keresztkicsifiammal:-)a szabi végére tartogattunk egy bajai utat, elmarat papirügyeket intézendő. persze a nagyfiam tankol, már semmi fius dologból nem szabad kihagyni:találkoztunk Zsófival a régi játszótereket már mind felújitották
Mártiék estére összehivták a régi banda még Baján maradt tagjait és jót lángosoztunk:-)

háromésfél hónapos

2011-05-16T16:44:00.002+02:00

a dinoszauruszok még mindig...

2011-05-15T14:59:00.005+02:00

A nagy dinóőrületben felfedezte az üzletben(persze a jó kereskedő tudja, hogy a gyerekek szemmagasságába kell tenni az ilyesmit az édességek mellé...) egy dinoszautuszos ujságot, havilapot, aminek nemrégen megjelent a második száma is:-). itthon azonnal rávetette magát, s ma reggel azzal kezdte a napot, hogy mégegyszer átolvassa.

jó kis fejtörők, játékok, kifestők vannak benne s persze ajándék is jár hozzá:-).

Monológ

2011-05-15T11:56:00.003+02:00

...megfogja a laptop-táskát és vonszolja maga után...
"Megyek dolgozni. a kórházba megyek megdudulni néniket és bácsikat, ahogy apa."
...kimegy a garázsba, azonnal fordul is vissza...
"jaj, most jut eszembe, az nem az én dolgom. Apa dolga az. Anya, teszel nekem tappancsos mesét?"

döbbenet...

2011-05-12T14:34:00.001+02:00

Már napok óta próbálom rávenni magam, hogy végre beszámoljak az elmúlt hetekről, amit otthon töltöttünk el, de valahogy nem sikerült(valószinű, h Öcsinek is van szerepe benne, mert mióta visszajöttünk, megint unatkozós és ha nem éppen alszik vagy eszik, akkor sir:-(((((() Ma viszont mégis ki kell irnom magamból amiket hallottam.
Holnap lesz ama bizonyos nap amikor az ovodásokat 3 orára egy erdész bácsi kiséretében kiviszik az erdőbe sétálni. Miután az összes kalapomat megemeltem az óvoda és az ovónénik előtt ma telefonálnak, hogy ha lehet holnap ne vigyük Gergőt, mert ugysem értene semmit és fárasztó is lenne neki. Nem tudom a többi 3 éves hogy fogja birni, akik ugye feleakkorák mint ő és legtöbbjüket még ölben hordják oviba és egyébként sem azért jár német oviba mert érti...
Szóval olyan, mintha késsel szurkálnák azóta is a szivemet, ha csak rá gondolok.

Upgrade:
Kiderült mi volt a gond a kirándulással. tudniillik legutóbbi ovis séta alkalmával, Gergő a fele utat végig sirta. Nem volt gond vele különösebben, mert végig fogta az ovónéni kezét, csak sirt vigasztalhatatlanul s ugye a nyelvi akadályok nem engedték tisztázni a dolgot: ugyanis mint utóbb kiderült, Gergő azt hitte, hogy elviszik őket valahová és nem hozzák vissza őket anyához és apucikájához:-).

Itthon

2011-04-28T21:44:00.003+02:00

:-)

2011-04-21T15:23:00.000+02:00

Szombatonként...

2011-04-17T21:35:00.011+02:00

...magyarobi:-). Utána pedig, ahogy kilépünk az épületből, sietősre fogjuk a vonatállomás felé. Gergő amint beérkezik, megrohamozza a pékárus pultot és már mutatja is hogy mit szeretne és a zacskóval a kezében rohan ki a peronra, hogy szabad helyet foglaljon magának:-).

az elmaradhatatlan "kolbászkás kenyér"(sajtos-sonkás:-D)
aztán csak nézzük a vonatokat mig el nem fogyik
közben pedig (ha épp nem kisértük el Apát meg Gergőt)Öcssi gyakorol:-)

Párbeszéd:-)

2011-04-15T18:58:00.003+02:00

Öcsi a pihenőben, Gergő meg körülötte, néha beszélgetnek...

- „Hé Péterke, ni, itt vannak a vezérek meg a lovak”

- „(nyálbuborék és mosoly)”

- „Ez itt Álmos vezér, ez meg Előd. Érted Öcsibaba?”

- „Gö”(közben nevetős nyálbubi:-D)

- „Érted. Jól van!”

Két és fél hónaposan:-)

2011-04-15T10:49:00.003+02:00

Már alig vártam ezt a második hónapot, hogy lássam milyen lesz Péterem, mert az első hónapban hajszálra egyformák voltak, születéskor, pedig ijesztően, mint két tojás. Hát eljött s most már látszik, hogy nem egyformák:-). Öcsinek hosszúkásabb arca van/lesz, göndörödik a haja a feje tetején:-), azt már tudtuk, hogy ugye világos szemű, lába karja vékonyabb, talán magasabb is lesz mint a bátyja, mert ugyan tarja a minusz 400g különbséget, de 2centivel hosszabb:-).

kéthónapos gyönyörűségek:-)

Zajlik...

2011-04-14T23:24:00.003+02:00

…márpedig szó szerint. Főleg Öcssi tartja a frontot, de Gergő is aktivan részt vesz.

Kideritettem végre valahára, hogy Péterem nem tud elaludni, ezért ordit... mert fáradt. Igazából már régen feltűnt, hogy amellett, hogy sokat sir immáron napközben, elég keveset alszik. Aztán elkeztem figyelgetni, s hát alig alszik másfél két órát napközben azt is 4-5 részletben. Nehezen lehet megnyugtatni annyira, hogy elaludjon. ha pedig végre mégis elaludt, egy kicsi neszre vagy éppen arra, hogy álmában megmozdul, is felébred és kezdődik a cirkusz előlről. egy dolog van amitől aránylag hamar megnyugszik: az „Amerikába jöttem“ főcimzenéje. Az elmúlt héten egymás után három napon is csendesek voltak az elalvást megelőző órák, mai napig sem tudom mi okból(bár tudnám...). Le sem irtam, nehogy megváltozzon... de mégis visszaállt a jól megszokott esti program, de általában este 10-fél11 magasságán azért elcsendesedik végre a ház. Az éjszakákra csepp panaszom sem lehet, a pici gyakorlatilag 12-13 órát alszik egyhuzamban, csak két elkalommal eszik közben. Tulajdonképpen ha el tudna aludni ha fáradt napközben és nem orditana, tök cuki pofika lenne, mert ha épp nem fáradt irtóra löki a szöveget, persze főleg ha van kinek:-D. a kiságyban napközben ugy fekszik hogy pont kilát az ajtón, s ha megunja a körforgót arra forditja a fejét és vár... várja hogy belépjek s akkor olyan vidámságos lesz hirtelen:-), keze-lába az égben és nevet. csudapofa!
Az elmúlt héten Gergő már délután is visszajárt az oviba:-), hétfőn és kedden ugye olyan is van, s persze ezeken a napokon nem is aludt délben, hát kiemelkedően nyűgösebb volt ő is estére, uh a hét eleje igazán mozgalmas lesz ezentúl is:-(.
Gergő egyébként nagyon szeret még mindig járni a német oviba is, merthogy ugye van a „magyarobi” meg a „nagyobi”. Az ovónéni is meg van elégedve vele: többnyire ugyan egyedül játszik, esetleg „Johannesval”, de a közös játékokba bekapcsolódik, énekel együtt a többiekkel, állitólag még a mesehallgatáskor is ül szépen csendben a többiekkel és figyel. ezt nehezen tudtam elképzelni róla (én még alváson kivül sosem láttam több mint egy percet egyhelyben maradni), de mikor érte mentem délben, bizony ott ült szépen a padon a többiekkel utra készen és nyugodtan várt, hogy megérkezzek:-). Beszélni ugyan még nem sokat beszél németül, de úgy tűnik(ha nem is tudatosan), de érteget, mert azt többször észrevettem, hogy ha az ovónéni mond neki valamit, vagy kér tőle valamit az esetek felében végrehajtja.
Az ovival én is meg vagyok elégedve, sőt jóval több, mint amire számitottunk. Nagyon sok foglalkozás van délelőttönként, sok programjuk van. Múlthéten fogorvosi viziten voltak, jövő hónapban az erdészekkel kimennek az erdőbe fákat, madarakat nézni, ott is fognak uzsonnázni, június folyamán állatkertbe készülnek és igy tovább. Szinte minden másnap készitenek valamit, amit aztán hazahoz.
Na de nem csak Gergő ügyesedik hanem Öcssi is. Már negyedik napja, hogy finom édes murokkal kezdjük az ebédet, ma pedig már egészen kiskanálhoz szokottan tátogatta a szájacskáját, hamar ráérzett:-D. Ugyanúgy ahogy Gergőnél annak idején, nála sem lehetett csupán megkóstoltatni az újat, rögtön az egész kellett volna, uh már első alkalommal három teljes kanál répapürét megevett. Két és fél hónaposan 56cm és 5660g, és inkább tokára gyúr:-D, mint sem lábakra, karokra.

Csöpinek:-)

2011-04-08T20:12:00.002+02:00

Hasonlitgatós

2011-04-07T20:55:00.002+02:00

Bár megfogadtam, hogy nem fogom hasonlitgatni őket, az ember akaratlanul is megteszi nap mint nap, sokszor nem is tudatosan.

Evés.
Gergő annó percre pontosan evett, hajszálra egyforma mennyiséget, ahogy a nagykönyben van megirva igényelte a nagyobb adagot ahogy nőtt. Nyugodtan evett, általában bealudt eves közben már.
Péterkémöcssibabám habzsol, rendszertelen, feneketlen bendő és éhenkórász is. Semmi rendszer nincs az evésében: van hogy két óra után éhesenüvölt, van hogy feleadag kaja után 5 órát alszik és nem is éhesen ébred. enni csak ébren tud, nála nem létezik olyan hogy álometetés, pedig az nagyban segitené az éjszakai evészeteket.
Alvás.
Bátyó kéthónaposan, ha álmos volt spontán bealudt, tudott háton hason egyaránt. Általában vidáman, mosolyogva ébredt. Ezzel szemben Öcssi ha álmos sir, nehezen lehet megnyugtatni és csak hasrafektetve képes aludni.
Mig Gergő olyan mélyen aludt, hogy ágyút lehetett volna döngetni mellette, addig Péterem a csendet igényli, Mellette lábujjhegyen járunk és sötétitünk. Általában nyűgösen ébred, és csak a pelenkacsere nyugtatja meg.
Éjjel viszont nincs sok különbség, Öcssi is csak egyszer ébred enni 4-5 óra magasságában, annyi különbséggel, hogy az ő esti elalvását másfél-két óra szakadatlan orditás előzi meg.
Pelenkahelyzet.
Gergőt folyton figyelni kellett, mert nem izgatta sosem hogy mi van a pelusban. ha nem vettem észre képes volt még órákat terpeszteni benne. Öcssi viszont erre is nagyon érzékeny, már akkor kezd szólni mikor a dolgát végzi, s ha nem cserélem ki azonnal, hát jaj nekem.
Gergő nagyon érzékeny volt a pelusokra, csak két félét tudtunk használni nagyon hosszú ideig, szenzitiv törlőkendőt, a feneke is folyton pirosodott, kéthónapos korára lassan kivégeztük a sudokrém készletünket Öcssi viszont kevésbé érzékeny, már sokféle pelust használtunk, egyiktől sem ütött még ki. Neki tökéletesen elég a lanolinos popsikrém a sudokrémet még meg sem bontottuk.
Fürdés.
Gergő már a második locspocst nagyon élvezte, nagy lubickolást rendezett minden alkalommal. Péter azonban mai napig szivből gyülöli az egészet, nagy előkészületek után éppen csak a szükséges legminimálisabb időt tölti a vizben, aztán már kapjuk is ki.
Egyebek.
Gergő ritkán sirt, nyugodt babának számitott. Órákig tudott nézelődni a hátán feküdve, szerette a tévét, a hirek és a forma1 kötötték le a figyelmét különösen. viszont nem nagyon gügyörészett és a mosolygást is igenigen szükre szabta.
Péterem viszont unatkozik. semmi sem köti le a figyelmét csupán mert szines, annak mozogi, zenélni, zörögnie kell, hogy érdemes legyen ráfigyelni. Kész kis energiabomba, reggeltől estig kalimpál kezével-lábával, gőgicsél, nevetgél, sokat „beszélgetünk”, ha kérdezem válaszol:-), viszont emellett rengeteget sir. Spontán vált át mosolygásból sirásba, sosem lehet kiszámitani. Sokszor csak ölben hajlandó eltölteni az időt, fokozottan igényli a figyelmet, eléggé leköti az ember idejét. órákon keresztül csörgőzünk, rójuk a köröket a játékos polc előtt és figyeli miket tudnak a játékok, sokszor együtt főzünk, mert valamit mégis csak kell az arcba tenni, nem csak játékból áll a világ.
De mindenek ellenére még mindig nagyon szeretik egymást. Gergőnek reggel az első dolga megnézni, hogy Péterkémöcsibabám mit csinál, oviból hazajövet is ő az első akit szemrevételez, ha sir kéri hadd tartsa ő mert nála Öcssi hallgat és valóban az esetek többségében elhalgat egy kis időre. Péterem pedig nagyon figyeli a Bátyót ha magyaráz neki és utánozza. nekem sosem nyujtja ki a nyelvét, de ha Gergő bohóckodik előtte és nyujtogatja a nyelvét ő is kezdi. hatalmasakat tud nevetni Gergőn, Gergőt pedig teljesen felvillanyozza ez, gitározik neki, énekel.

Egy alkalommal még meg is hatódtam: Gergő énekelte a hinta-palintát s mikor a végére ért Öcssi elnevette magát, mire Gergő megsimogatta az arcát ”Öcssibabám ez nagyon kedves tőled” aztán odaszaladt hozzám megjegyezte „az én Öcssibabám nagyon aranyos velem”

Megint játszunk:-)

2011-04-03T22:05:00.001+02:00

Nyugaton a helyzet változatlan...

2011-03-29T13:53:00.001+02:00

...legalábbis Öcsi körül alig változtak. Tegnap például este 9től egy tagban orditott fél kettőig, aztán egyik pillanatról a másikra elaludt. Már lassan egy hónapja annak, hogy az éjszakákat csak egyszer szakitja meg, de elég későn kezdi őket. Éjfél körül alszik el, ilyenkor általában fél 5-5ig nyomja, majd evés után megint megadja magát és visszaalszik. Reggel ugye Gergő fél hétkor kel, s mire vele befejezzük a reggeli ceremóniákat általában kilenc körül költöm Öcssit is enni.
Péterkém(ahogy mostanában Gergő emlegeti) szivem csücsökje:-D, mondhatni elég harsány természetű. Szerintem már nincs ember a faluban aki ne hallotta volna hogy ebben a házban gyerek van. Borzalmasan kiszámithatatlan a lelkem: az hogy éppen mosolyog nem jelenti feltétlenül azt hogy két másodperc mulva is jó kedve lesz. olyan gyorsan vált át nevetésből orditásba, mintha erre született volna. Komolyan sokszor még betakargatni is félek, nehogy üvölteni kezdjen. Változó mennyiségű időt tölt ébren napközben, esetenként szinte végig alszik, máskor pedig minden etetés után egy-másfél órát ébren tölt, néha csendben néha orditva. jelentem: nem lehet a sirást megszokni:-(.

Az elmult hetekben a Gergő által az ovodából hazaimportált nyavaját próbáltuk legyőzni. Sorba vett mindenkit akit ért. Gergő hamar túl volt, aztán következtünk mi felnőttek. Öcssi tartotta magát legtovább, de végül őt is elérte:-(, lassan már megszokta az orrszivásokat is... s sajnos antibiobigyót is be kellett vetnünk nála, de szerencsére ő is rendbe jött mostanra:-).
Gergő már két hete megint visszament „dolgozni”. nagyon élvezi, az ovónéni szerint rengeteget beszél mindenkivel(bár nem értik), közösen játszik a többiekkel, meseolvasás közben ismétli a német szavakat, használja a fontosabb kifejezéseket, mint köszönöm, kérem, ki tud kéreszkedni wcre, innivalót kérni. Egyszer elszóltam magam még az elején, hogy amilyen rámenős a mi Gergőnk még a végén nehogy ő tanitsa majd magyarul a gyerekeket, merthogy mig ott van ugye folyamatosan löki a szöveget a gyerekeknek, ha értik ha nem. Mostanra sok gyerek már sziával köszön el tőle ovi után. tudják mit jelent az ’anya’ ’apa’ ’ovi’ ’máris’ ’jöjj velem’, hát ennyit arról ki tanit kicsodát:-DDD. valamelyik nap a szomszéd kisfiuk voltak nálunk játszani, gergő pedig mindegyiket egyenként kézen fogta és megmutatta nekik milyen aranyos Péterkéje van. aztán egy kis eszmecsere után végül megállapodtak abban hogy ’Süss’(édes)

A kéthónapos gyerekekről azt irja a net valahol ”Egyébként is sokkal kevesebbet sír, mint eddig.”- na ez az amit nem igazán veszek észre. nekem minden nappal egyre többnek és egyre kiforrottabnak tünik, minnél többet gyakorol.
De amikor éppen nem sir, üvölt vagy ordit akkor nagyon helyes kis Manócska. sokat nevet, mosolyog, gőgicsél és nyálbuborékokat fúj:-). Figyel minket, utánunk néz ha kimegyünk a szobából, szereti a körforgót és csörgőt. kedvenc helye a pelenkázó, ott elég hosszasan tud csendben gügyörészni. A nap fénypontja még mindig az esti orditás, bár már volt néhány kellemesebb esténk, amikor csak keveset vagy kevésbé erősen sirt.
A szeme még mindig nem sötétedik, nappali fényben kék estére zöldes:-). Már régen nem mértem, de valószinüleg sokat nőtt: már nem fér el keresztben a kiságyban, és az 5 kilón is jócskán túlvan már.

Dógozóbafele:-)

2011-03-27T21:29:00.000+02:00

Mélykék szemű Minimanó

2011-03-27T17:21:00.002+02:00

egy mosolygós pufulec

2011-03-18T09:11:00.002+01:00

Megtörtént a beavatásom is

2011-03-12T14:38:00.003+01:00

Megtörtént amitől féltem, ahogy az lenni szokott… egyedül, este, két gyerek, sirás.
Szerda estére terveztem egy bejegyzést, hogy az Öcsi már három napja éjjelente csak enni ébred és hogy milyen szuper, s bár napközben még sokat sir, de már egyre többet van ébren és nézelődni is szokott csendben. mégis milyen jó hogy nem irtam le, különben megint mindent Murphy-re fogtam volna, hehe.
Gergő nagyon szereti az ’obit’, szereti az ’utánam nénijét’, de a lényeg hogy két nap ovi után, minden óvintézkedés ellenére, összeszedhetett valami nyavaját, egész délután nagyon nyomott volt, estére belázasodott és korán elnyomta az álom. Hát pont ezt az estét találta meg Öcsi is arra hogy nosztalgiázzon. este 7kor kezdte az sirást és háromnegyed 12ig abba se hagyta. közben pedig Gergő a másik szobában lázasan forgolódott, 8kor már ő is belekapcsolódott a műsorba, a láztól előjöttek neki is a öntudatlan sirásai, hát ingáztam a két gyerek között 4 órán keresztül, senkinek nem kivánom. Egyiket vigasztalod, másik ordit, egyiket pelenkázod, másik rögtön kiabál utánad, hogy mindene fáj és menj azonnal, akkor hagyod a kicsit egy kicsit orditani, rohansz a teával a másikhoz, de az közben kérlel, hogy maradj mellette, mert nem érzi jól magát és fél az Öcsi sirásától, közben a szived szakad meg, ugy sir a picike és már rohansz is tovább. közben két etetés, kismillió pelenkázás, teafőzés, orvossággyerekbetukmálás, láztól csuromvizes gyermek átöltöztetése, ringatás, vigasztalás, böfiztetés és sorolhatnám. szerintem ezt a helyzetet elméletben meg sem lehet oldani. ezt csinálni kell és túlélni... Mire Apa hazért már elcsendesedtek mind a ketten, de olyan fáradt voltam, hogy mai napig nem emlékszem, hogy beszélgettem volna vele, pedig váltig állitja:-).

Megint

2011-03-09T16:27:00.002+01:00

Ismételten óvodások lettünk. Meglepően jól sikerült a nap. Apával kilencre mentek fel az oviba ahol nagyon barátságosan fogadta őket már egy kedves idősebb ovónéni. Persze már tudta előre, hogy Gergő nem tud németül ezért mikor körbevezette az oviban mindent amit szépen lassan mondott neki azt meg is mutatta. S Gergő ment is vele, szimpatikusnak találta:-), helyismeretet szerzett, megnézte hol a játszó szoba, a fogasok, a wc és már azt is tudja, hogy ha wécéznie kell azt kell mondja, hogy Muss pipi:-DDDDD. egyébként a Tigris lett a jele:-). Apa nem is kellett sokat foglalkozzon vele, mert ez az ovónéni igazán értette a dolgát Gergő egyből megbizott benne:-). Nagyon jól eljátszadozott a többiekkel is, főleg a szomszéd kisfiukkal akiket már ismert.
Hazaérve nagy hévvel mesélte, hogy volt sok piros épitőkocka és hogy a szomszéd kisfiukkal milyen nagy tornyot épitettek, meg sok autó is van és azzal is lehet játszani, de milyen kár hogy nem lehet hazahozni a játékokat:-DDD. Annyira jól érezte magát, hogy a folyosón végigunatkozott 20 perc után szóltak Apának, hogy akkor jöjjön haza s majd 11 körül menjen vissza még mielőtt elkezdik ahazvinni a csemetéket, s ha gond van, esetleg sir és nem tudják megvigasztalni akkor telefonálnak, de végül erre nem került sor:-). Szerencsére nagyon megértőek az ovónénik, már van gyakorlatuk az idegennyelvű gyerekekkel. Itt a faluban is volt már egy török ill egy ukrán származású kisgyerek, akik szintén nem tudtak németül amikor oviba kerültek.
Az ovi egyébként a szokásos elven működik: reggel nyolctól 12ig ill. hétfőn és kedden van délutáni program is fél kettőtől háromnegyed ötig. Nem egy hiperszuper modern ovóda, de tiszta, van benne minden amire a gyerekeknek szüksége van meg rengeteg játék. Sajnos a tavaly felkerült a bezárandó ovik listájára a megyében s komoly kampány folyt itt a faluban érte, pedig még a szomszéd faluból is ide járnak, mert a környéken egyébként is kevés az ovoda. Kábé 15-17 gyerek van, vegyes csoportban, főleg kisfiuk, összvissz 4 leánka van, két ovónénivel. Minden hónap első péntekén szerepjáték van, legutóbb Bob a mester rajzfilmet játszották el(sajnos ezt mi még nem ismerjük, de azt hiszem németül fogjuk megszerezni, mert ugy tűnik a német gyerekek körében nagyon népszerű), mindenki nadrágtartót húzott és még „gyereksört” is ittak, amiből még maradt mára is és Gergő is megkóstolhatta:-) (én még erről nem hallottam, de Apa szerint olyan mint az alkoholmentes sör gyerekcsomagolásban és állitólag lehet kapni az üzletekben). Uh nagyon jól telt az első nap, bár az ovó néni „megnyugtatott”, hogy az első hét mindig csendesebb és akkor kezdődnek a bajok amikor a gyermek számára is világossá válik, hogy ez nem egyszeri alaklom, hanem bizony minden nap menni kell. Bár ő ugy fogja fel, hogy dolgozni jár, mint apa:-).
Érdekesség hogy mikor mesél az oviról mindig úgy emlegeti az ovónénit, mint az „utánam néni”, próbáltam megfejteni az okát s arra a következtetésre jutottam, hogy valszinüleg egyrészt a Magyar vándorból idézi Tasvezért, másrészt pedig mert az apukája azt mondta neki, hogy mindig menjen az ovó néni után:-).

Március 5.

2011-03-08T14:29:00.004+01:00

Harmadik szülinapjára a mi kis Gordonramsay-nk megkapta hőn áhitott konyháját. Természetesen Apa lelkének megnyugtatására megspékeltük néhány dinoszaurusszal:-D, aztán az elektromos autót majd karácsonyra megkapják a fiuk ne legyen majd vita, hogy kié:-).

azonnal főzött kávét, mert úgy tünt neki fáradtak vagyunk:-)

A tortának is nagyon örült, már két napja emlegette, hogy nemsokára tortája lesz és már alig várja, de hát egy csoda sem tart örökké, mivel nem egy nagy sütis az ifjú hát persze meg sem kóstolta:-(. Eredetileg tejszinhabos vaniliakrémesnek indult, aztán volt még itthon kis ez-az s végül őszibarackos-túrókrémes csokitorta lett mire befejeztem.aztán el is kellett mosogatni... az ősállatokat...végül, az ünnepi alkalomból, harcoltak egyet a már meglévő mamutokkal:-)

elmélkedem:-)

2011-03-05T10:15:00.003+01:00

Gergő 3 éves lett...

...van egy nagy mackója… mert már az övé… azzal alszik, alig férnek el az ágyban, főleg, hogy mostanában éjszakára beköltözött a nagyelefánt is:-). Mikor még pocakBabó volt Apa folyton mondogatta, hogy nekem annyi plüssöm van, hogy a babának egy életre elég lesz. persze rögtön felháborodtam, hogy nem képzeli, hogy majd hagyom a plüsseimet összenyálazni, meg letrutymózni???????majd lesz neki sajátja!!! Persze ahogy Babóca megszületett mellé raktam a nagy mackót teljesen megfeletkezve korábbi összes kijelentésemről, persze hogy lett neki „sajátja”:-D. Igy járt a féltve örzött, amerikából hozott Füles is, aki mindaddig mig Babó meg nem született éppen csak a vitrinbe nem került be, de nem sok hija volt:-). Persze ő is, amint Babó elkezdett nyálazni meg trutymózni, rögtön landolt is a kezecskéi között:-D. Hát ez jutott eszembe ma reggel mikor bementem a szobájába nyomni egy puszit a születésnapos pofijára és alig találtam meg őt a nagy plüsskupac alatt, ahogy álmában szorongatta a nagymackó nyakát, mert alig éri át még most is:-).

Kórházban2

2011-03-04T07:50:00.001+01:00

(egy elfelejtett, majd megtalált régi bejegyzés, valamikor február második hetében iródott, miután a kórházból hazaértünk)

Alig két órát töltöttem az örzőben, jól éreztem magam ezért hamar megkaptam a szobámat. Azonnal bejöttek a nővérek, megcsapolták a vénáimat és megkérdezték hogy szoptatni szeretném-e az Öcssit. Persze én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen, pedig előtejem se volt ezúttal, mint Gergővel anno, uh lehet sok időbe fog telni, de hát próbálkozunk. Mivel császáros voltam első nap nem kaptam még meg a babát, csak 3 óránként hozták szopizni és lelkemre kötötték, hogy nehogy, semmilyen körülmények között meg ne próbáljak fejni. Szerdán a háromórás etetés után visszavittem s ismét mondtam, hogy sajnos még mindig semmi, nem evett a baba. Ekkor megkérdezték, hogy akkor adhatnak-e neki tápszert már? Akkor kicsit meglepődtem s kérdeztem, hogy miért? eddig éhezet????? pedig minden alkalommal szóltam, hogy még nincs tejcsi.
Utóbb persze kiderült, hogy csak annak adnak tápszert aki nem feltétlenül szeretne szoptatni, itt nem divat szopiztatni. Taktikát változtattunk, megmondtam, hogy akkor kezdjünk csak adni neki valami kaját, mert nehogy már éhen vesszen ez a gyermek. Uh ezúttal nem halgattam már senkire, elhatároztam, hogy magam mellé veszem a babát a kórterembe, elővettem a nővérek számára annyira ellenszeves, gyűlölt mellszivót(mert Gergővel is az segitett) s csodák csodájára szerda estétől már pótolni sem kellett az anyatej mellé. ettől a ponttól valahogy nem tudtam már komolyan venni a nővéreket, pl. mikor hoztak egy levél vigantolettet, a vingantol olaj tablettás változatát, hogy akkor azt kezdjem adni az Öcsinek. Mondom, de van nekem jó kis cseppem, majd azt adom, azt sem akarták hagyni, mondván hogy az majd később lesz csak jó... tegyem ügyesen a torkára, az ilyen piciknek a tabletta kell. Hát rájuk hagytam és békén hagytak.
De egyébként a nővérek nagyon kedvesek, rendesek, segitőkészek voltak. Itt valahogy mégis a beteg az első még ha nehezükre is esik egyeseknek(de meg kell hagyni, a páciensek is mások). A kórházi nődokikról pedig ódákat tudnék zengeni, pedig nekik sem lehet kevés dolguk, szinte az összes doki este 7 után ment haza. Egy nővér volt csak akit nem birtam, mindig hangosan kinevetett amikor beszéd közben valamilyen nyelvtani hibát ejtettem. Már éppen rá voltam készülve, hogy ha legközelebb nevet, megmondom neki a magamét, de utána sajnos (vagy inkább szerencsére) már nem találkoztunk.

A műtét utáni lábadozás ezúttal sokkal jobban ment, biztosan az is sokat számitott, hogy a műtét előtti éjszaka ugye aludtam, plusz előtte nem fájtam órákig. Már az örzőben érdeklődtem, hogy kb. mikor mehetnék haza, de csak kacagtak, pedig mondtam, hogy csak érdeklődöm, mert már nincs türelmem. Aztán már másnap reggel ügyesen megembereltem magam és köntös helyett pizsit húztam s az ebédet az asztalnál ülve fogyasztottam. Még a folyósora is kimerészkedtem sétálni, amit mint utóbb kiderült jól tettem, mert épp szembe találkoztam a dokival aki meglepődütt milyen jól mozgok. Szerdán ugye már a babát is magam mellé vettem, bár éjszaka kicsit még nehézkesen ment a mozgás, de gondoltam, ezzel is közelebb kerülünk a pénteki hazamenetelhez. valóban sokat számitott, mert ugyan szombaton reggel járt le az 5 nap, mégis péntek délutánra elengedtek, mert babástól, mindenestől nagyon jól voltunk:-).

Gergőt kicsit megviselte ez a külön töltött idő, főleg hogy Apa elég sok időt töltött bent a korházban igy ő is kesőbben ért haza. Reggelente mindig panaszkodott Mamának, hogy Anya és Apa itthagyta őt és elment, s hogy ez mekkora nagy baj. Alig tuduk vigasztalni, hogy ha Apa vagy Anya elmegy néha, akkor is mindig visszajön. Minden este beszéltünk eztán telefonon és mindig megigértette velem, hogy biztosan hazamegyek Öcsivel együtt. Nem igazán hoztuk szóba a testvérkét, nehogy féltékeny legyen, de ő előszeretettel emlegette, uh nem nagyon lehetett kerülni a témát.
Szerdán jöttek látogatóba, féltem hogy fogja Gergő viselni az első találkozást az Öcsivel. Meglepő módon nagyon jól viselte, kicsit engem lepett meg, hogy már három napja nem láttuk egymást s mégis olyan közönbösen köszönt nekem, meg puszit is csak kérésre adott mikor megérkeztek. Köszönés után viszont azonnal a kocsihoz lépet és kérdezte, hogy akkor Ő lenne Öcsi?. nagyon tetszett neki, örült hogy most már láthatja, hogyan is néz ki, aztán inkább mégis más elfoglaltságot talált magának.Búcsuzáskor kicsit elszomorodott ugyan, hogy én ott maradok, de végül nem csinált ügyet belőle:-(.
Már éppen kezdtem elkenődni, hogy nem hiányzom neki, amikor hazaértünkkor megrikatott:-). Éppen vacsizott mikor megérkeztünk, mondtam Apának, hogy ő vigye az Öcsit, hogy én tudjak rögtön Gergőnek köszönni, nehogy féltékeny legyen, de felesleges volt, mert ahogy meglátott minket felkiáltott örömében: „Én Öcssibabám! Én Anyám! hazajött!” és már ugrott is az ölembe és úgy kapaszkodott, hogy szinte fájt már. Na akkor eltört a mécses, annyira jól esett és annyira hiányzott már a kis rosszcsont. s nem kellett félni attól sem, hogy esetleg gond lesz, hogy Öcsi is otthon van, mert miután lehámozta magát rólam megrohamozta Öcsi hordozóját és megpróbálta telepakolni játékokkal és máris kezdte magyarázni neki az itthoni dologkat, természetesen először bemutatkozott:-D.

S néhány kép a kórházi pihenő/étkezőről:kilátás a rajnára:

Kórházban1

2011-03-04T07:42:00.001+01:00

(egy elfelejtett, majd megtalált régi bejegyzés, valamikor február második hetének elején iródott, miután a kórházból hazaértünk)

Egyszerűen ez nem a mi műfajunk... ez van. Apával egyetemben úgy érezzük, hogy a szülés még mindig nem tartozik kedvenc elfoglaltságaink közé, legyen az bármilyen. Apa saját bevallása szerint is, csak azért jön be velem, hogy ne legyek egyedül, nem pedig az élmény vonza.
Hétfőn már fél hétkor jelentkeztünk a szülőszobán, mindketten tiszta idegek voltunk. Próbáltuk győzködni egymást, hogy kb. két óra múlva már ott lesz velünk a pincurka babóca, de valahogy az előkészületek, meg az ismeretlentől való félelem nem engedett lazítani minket. Hétkor már előkészítettek, ez sem volt kellemes, feszült voltam, , jó is hogy Apa végig a folyosón várt mert ha bent lett volna és látom, hogy sajnál biztos eltörik a mécses. Jó ilyenkor, ha idegenek vannak körülötted, te sem sajnálod magad annyira. A szülésznő nagyon kedves volt, végig beszélgetett velem, próbálta oldani a feszültségemet. Fél nyolcra már fel is vittek az műtő előkészítőjébe, ott az aneszteseknek átadódtam. Mindkét doki és a nővérek is szimpatikusak voltak. Az anesztes dokinő pedig hajszálra emlékeztetett a fogdokinénimre, akit mióta ismerek nem félek a fogorvostól:-). Na ott megint kicsit beparáztam azért, mindkét kezembe/karomba branülöket kaptam, megittam a Na-citrátot aminek elég rossz íze van és hallgattam ahogy a fejem felett számolgatját a méreteimből az adagokat. Ezután toltak a műtőbe... s miután kényelmes párnát nyomtak a fejem alá megkértek, hogy akkor most kellene felülnöm és nyugodt maradnom az érzéstelenités idejére. Valóban csak az első szúrást éreztem a hátamban, a lidokainost, de az szinte szunyicsípéssel ért fel. Ezután vártam, hogy mikor jön a többi, már fel voltam készülve, hogy több lesz, a hátgerincferdülésem miatt(erről szó esett még a korábbi vizsgálatokon), de nem jött egy szúrás sem. Közben magyarázták, hogy kicsit feljebbről fognak érzésteleníteni, mert csak úgy fog működni a dolog, éreztem ahogy tapogatják végig a gerincemet. Ekkor jött mellém a műtősnéni, nagyon kedves volt, de hát nagyon átlátszó trükk volt, amikor megkért hogy kicsit lazitsak és kezedett kérdezgetni, hogy hányadik gyerek, hogyfogják hivni, az otthoni hány éves, hogy hivják, kisfiu-e vagy kislány, barátságosan társalgott, én meg inkább elküldtem volna valahova, hogy hagyjon koncentrálódni:-). Na de végülis rendes dolog volt tőle:-). Közben éreztem valami semmihez sem hasonlíthatót ott ahol szúrtak és innen feszülten vártam azt az elmelegedő érzést amit Márti említett, de nem jött... uh megijedtem...néhány ijedt másodperc után éreztem ugyan de csak az egyik lábamban... közben kérdezték mit érzek, gondoltam csak nem kezdenek neki mig nem érzem mindkettőben... közben visszafektettek és nekem iszonyú hosszú perceknek tűnő idő után végre éreztem mindenhol a zsibbadt melegséget. Ekkor már Apa is bejöhetett a műtőbe, leült a fejemnél és próbált szóval tartani.
Előzőleg úgy gondoltam, hogy ott akkor nem igazán akarom tudni, hogy mi történik, de ennyi sok kényelmetlen hét után annyira jól éreztem magam elzsibbadva, hogy arra vetemedtem, amit sose gondoltam volna magamról, kérdezgettem Apát hogy mi zajlik éppen:-). Itt már ekkor ő is megnyugodott, hogy akkor nincs gubanc, nem félek már és jól eldiskurálgattunk, bár a műtétből csak annyit tudott ő is amennyit a doki közben magyarázott.
Aztán jött a nyomás a gyomorszájam körül és ekkor tudtam, hogy ezzel a mozdulattal ki is emelték a babucit:-). Azonnal felsírt, érdekes volt:-). Odatartották nekem, de nem volt elég hely, hogy rám tegyék épp csak megsimiztem és már vitték is ki, de lehet jobb is, mert amennyi tű meg drót lógott belőlem nem tutam volna megfogni rendesen. Ezután kicsit megnyugodtam, Apa persze nem nyugszik míg én is össze nem vagyok varva, de ez már akkor is fél siker volt.

Furcsa élmény volt, nem tetszett ez a módja sem a dolognak, de érdekes volt megtapasztalni... viszont amit mai napig nem értünk, sajnos ott helyben nem kérdeztük meg... lehet jobb is... vagy nem tudom... miután elvitték babócát, azt kérdezi a doki, hogy a méhlepényt hazavisszük-e? Nem tudom milyen szokás, vagy hagyomány ez, mindenesetre minket meglepett...

talántalánalakul...

2011-03-02T11:58:00.004+01:00

Most igazán büszke vagyok a kisebbik fiamra:-). a 11órás evés után egy teljes órát volt ébren sirás nélkül. nagy szó ez, mert az utóbbi időben egyre többet van ugyan ébren napközben, de ennek nagy részét is sirással töltötte.

Szóval csak nézelődött és mintha egy kis mosolyféleséget véltem volna felfedezni egy adott pillanatban:-).

:-)

2011-02-28T07:01:00.003+01:00

"Szóval mit skubizunk, Skacok?"

"Nem látom!!! OÁÁÁÁÁ!"

Kis ezaz

2011-02-25T14:06:00.006+01:00

PincuriÖcsi elérte a bűvös 4000g-ot.A héten már 2es méretű pelusra váltottunk, ami azért érdekes, mert pl Gergővel az 1est teljesen kiugrottuk.

Kedvenc helye neki is a hordozó, ezenkivül neki még nagyon bejön az utazóágy pelenkázója is, gondolom mert az is kicsit homorú:-).

Két napja már, hogy nappal is talált időt az orditásra, mégpedig délben, éppen akkor amikor pont nem tudom otthagyni a dolgom a tűzhelyen vagy hasonló helyzetekben zendit rá. kicsit már frusztráló... de legalább egyre többet van ébren napközben, bár ez az éjszakákon mitsem változtat...

Már többször rajtakaptam, hogy nézelődik, figyelgeti a játékokat a feje fölött:-), ritka alkalmak ezek, de tök cuki ahogy pont olyan pofit vág mintha az élet nagy kérdésein gondolkodna, ami mondjuk nem nagyon áll messze a valóságtól, végülis az ő életében biztosan negyon fontos kérdés aktuálisan az, hogy pl mi ez itt a fejem felett? és miért mozog ha hozzá érek?:-DD. Gergő ebben a korban nagyon mérges pofikat vágott, ezzel szemben Öcsi inkább ijedt vagy csodálkozó pofikákat:-).

Bevetésen: lebirkózni a bárányt:-)Mindenféle zajra megijed, felébred, sirni kezd, de ha a bátyja éppen a fémautóival a parkettán karambolosat játszik és még hangosan kiabálva kommentálja a történteket azt meg se hesi, úgy alszik a nagy lármában mintha nem is történne körülötte semmi. Uh levonhatjuk a következtetést: Gergővel nagyon toleráns, jó testvér.

Gergő is egyre jobban viseli a sirásokat, már szenvedélymentes arccal tudja közölni, hogy „Öcssibabám sir, anya menj oda”

Március 9.én ismét bepróbálkozunk az ovival. Már hivtak is az itteni oviból, hogy megkapták a polgármesteri hivatalból az idén 3 évet töltő csemeték listáját és érdeklődtek, hogy számithatnak-e ránk vagy inkább Stühlingenbe megyünk.

Annak ellenére, hogy több mint egy fél éve gyakorlatilag szobatisztának nyilvánitottuk Gergőt, mostanában igen gyakran vannak baleseteink, ez-az valamilyen módon nem a wcben/biliben landol, legalábbis egy része. lehet ő igy tudat alatt éli meg a változásokat ilyen formában:-(. amikor pedig már egy nap a sokadik alkalommal zúditottam rá a bosszúságomat: „ez igy nem mehet tovább!!” erre Ő: „Semmiképp, Kicsim, elnézést!” s persze a pofiján az elmaradhatatlan ellenálhatatlan Gergővigyor:-).

Állandó jelleggel magyaráz valamit. Hosszas eszmefuttatásokba bocsátkozik állatokról, időjárásról, játékairól stb. s minden mondandóját igy zárja le: „Anya, ez dolog igy van.” és ezzel vége a diskurzusnak, kérdéseknek helye nincs:-).

Újabb játék: az ovis hátizsákba összepakol minden felszerelést amire egy állatmentőnek elengedhetetlenül szüksége van: fényképező, hosszú cipőfüző(kötél gyanánt), elemlámpa, tejszelet és hasonlók s már indul is körben a lakásban megmentendő plüssállatokat keresni. talál is:-D, először meghatározza, hogy milyen állat, aztán megvizsgálja, mert közben ő doktohrpácsi is, mindezek után pedig a szegény állat már készen is áll arra, hogy nyakára kösse a cipőfüzőt és kihúzza őt a „szakadékból”.

Bátyó munkában: a művész alkot:-)